Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

Bodri Ferenc: Vörös Béla kisvilága (1999)

BODRI FERENC Vörös Béla kisvilága „...a művészetnek mondania kell, vagy legalábbis sugallnia valamit... " (Vörös Béla) A 1960-ban franciául, esztendő múltán német nyelven is megjelent modern szobrászati lexikonban (Hazan-Knaur) az ez idő tájban Nyugat-Európában és másutt helyére talált huszadik századi magyar szobrászgeneráció szinte teljes bemutatása megtalálható. De Vörös Béla ekkor ismét és minden továbbit meghatározó, egyben újra felvirágzó munkásságának említése nem - méltatlan és figyelmeztető hiány. Az „egykori hazában" képzett, de a külhonokban magára talált és fokozatosan meggyökeresedett nemzedék 14 magyar tagjáról olvashatunk itt adatgazdag, reprodukciókkal megjelenített eligazításokat, a kötetvégi irodalomjegyzék Michel Seuphor több reprezentatív albumát regisztrálja, így a Hajdú Istvánról és Beöthy Istvánról Párizsban megjelenteket egyebek között. A Kassák példáján elindult és a kubisták fővárosában újrahonosult Csáky József közöttük a legidősebb. Hazai kiállításai és az itthon kiadott emlékezései, nomeg a róla magyarul megjelent publikációk révén a legtöbbet róla tudunk. De pl. a Huny ad megyei Banicán született, 1964ben velencei nagydíjas Kemény Zoltánról kevesebbet (1907-1965) - ez már a mi szégyenünk. Schöffer Miklós sikertörténete - úgy tűnik - az utóbbi időben kissé méltatlanul megfakult, és a művek elméleti-szellemi hatásaira tekintőn Victor Vasarelyé ugyanígy - a növekvő szegénység tékozol. Anton Prinner, Alexander Gonda és mások a század közepén lexikális ismertetésre méltó munkássága a nemzetközi hírnév fókuszába került, de szinte ismeretlen maradt szülőhazájuk közönsége előtt. Már-már fényűző