Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Németh Lajos katalógusbevezetője (1975)

NÉMETH LAJOS katalógusbevezetője A modern magyar képzőművészet útja töréssel, buktatókkal teli. A múlt század végén találta meg művészetünk feladatát és szervesen is fejlődött egészen 1919-ig. Ekkor azonban a történelmi tragédia, a Tanácsköztársaság leverése megzavarta e fejlődést, a két világháború közti szakaszban a haladás, a modern szellem védekezésbe szorult, magányos küzdők vitték tovább csak a modern művészet ügyét. Oly vérveszteség érte ekkor képzőművészetünket, hogy hatását még ma is érezzük. A tehetségek tucatja hagyta el az országot és vált külföldön nemzetközi jelentőségű mesterré. Moholy-Nagy, Beöthy, Schöffer, Vasarely, Kolos-vary, Kemény - hogy csak a legismertebbekre utaljunk. Mi lett volna, ha e tehetségek itthon maradhatnak és tevékenységük alakítója, meghatározója lett volna a magyar művészetnek! E külföldre szakadt és ott életművet teremtő művészek közé tartozik Vörös Béla is. 1925 őszén hagyta el az országot, azóta él Franciaországban, Párizsban, Nizzában majd Sèvres-ben. Ha nem is szakadt meg a kapcsolata a magyar művészettel, részt vett az Új Művészek Egyesülete (UME) haladó szellemű kiállításain, 1945 után pedig több francia és franciaországbeli magyar művésszel együtt szerepelt több budapesti tárlaton - művészete elsősorban mégis az École de Paris körébe tartozik, itthon inkább csak a hatvanas évek végén és hetvenes évek elején láthatták műveit. Ekkor került több alkotása magyar közgyűjteményekbe és jelent meg róla müveit bemutató és elemző kiadvány. Vörös Béla 1899. december 14-én született Esztergomban. 1916-ban iratkozott be a budapesti iparművészeti Iskolába, ahol Simay Imre szobrász volt a mestere. Dolgozott Stróbl Alajos mesteriskolájában, majd Vedres Márk mellett. Festői tanulmányokat is folytatott, mestere az