Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Galambos Ferenc: Vörös Béla grafikái (1972)

GALAMBOS FERENC Vörös Béla grafikái A világ szobrászai között igen sok jó grafikusművész akad, bár a két művészi kifejezési forma nemcsak anyagában és eszközeiben, de kifejezési formájában és művészi hatásában is merőben különbözik egymástól, mégis szükségszerűen kiegészíti egymást. A szobrász a grafikáiban sem tagadja meg önmagát: a vonallal körülhatárolt síkban is már a testtömeg térbeli helyzetét látja, s ezért ismerhető fel első pillanatban a szobrász-grafika mögött a látásmódok határozott különbözősége. A művészettörténet azonban ismer olyan szobrászokat is, akiknél a grafika nemcsak segédeszköz, hanem önálló műfaj, annak minden törvényszerű követelményével, és ha halvány nyomokban néha fel is villan bennük a szobrászi gondolkodás némelyik jellegzetes stílusjegye, a grafika ősi anyanyelvén szólnak, s a grafikát szuverén műfajként művelüt. A szobrászgrafikusok ez utóbbi csoportjába tartozik Vörös Béla is. Vörös Béla egyik legrégibb, mindmáig fennmaradt grafikája, a Női fej már jóval több, mint egy tehetséges művésznövendék rutinmunkája; nem szokványos alakrajzstúdium, hanem kész művészi alkotás. A kompozíció megoldásában a grafika legtisztább eszközeit használta fel, s bár a fekete-fehér kontrasztjával az arc szögletességét emeli ki (Vörös Béla művészi pályájának későbbi korszakában sem rajzolt úgynevezett „szép" nőket), a látvány művészi visszaadásán túl már érzelmi telítettséggel is rendelkezik. Ez a grafika már az indulásnál jelzi azokat a humanista-szocialista tendenciákat, amelyek Vörös Béla művészetét, de elsősorban grafikáit mindvégig kísérik. Vörös Bélát Párizsban elsősorban a kubizmus és a néger plasztika vonzotta bűvkörébe, s ez nemcsak szobrászatéban, de grafikai művészetél)en is kimutatható; a kubizmus