Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Lajta István: Vörös Béla és az elefántcsontfaragás (1948)

teljesíthetik hivatásukat, így segíthetnek önmagukon és ez a kölcsönhatás jó eredménnyel járhat művészi fejlődésük szempontjából is. Ma még a művészet és különösen a művészek nem hajlandók lelépni arról a piedesztálról, amelyre egy kivételes osztály helyezte őket kivételes örömei biztosítására. Pedig ez a kivételes osztály lassanként eltűnik és csak a piedesztál marad, rajta a művészi gőggel. A művésznek le kell szállnia a piedesztálról és együtt kell élnie a tömeggel. Sajnos a mai átmeneti korszakban ezt még csak kevesen értik meg. Vörös Béla egyike azoknak, akik nemcsak megértették, hanem a maguk lehetőségeik keretében meg is valósítják ezt a gondolatot. = Kortárs, 1948. május 15. 480-481.