Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)

OLVASÓKÖNYV A TÁJÉKOZÓDÁSHOZ - Dévényi Iván írásaiból (1958, 1970, 1972)

zeit magának tiszavirág-életű hírnevet a századfordulón...) lett a tanára. Simay mellett, az iparművészeti iskolában „ igazában nem ragadt rám semmi ", - írja [...] a művész. 1916-ban felvették a képzőművészeti mesteriskolába, ahol Lipótújvári Stróbl Alajos volt a tanítómestere. Az 1919-es Tanácsköztársaság Művészeti Direktóriuma Stróbl utódjává Vedres Márkot nevezte ki. Vörös Béla mind Vedres személye, mind a Tanácsköztársaság eszméi iránt őszinte rokonszenvet érzett, s forradalmi érzelmeinek hangot is adott. Ezért az ellenforradalom győzelme után kizárták öt a főiskola szobrászati szakáról, azt viszont sikerült elérnie, hogy festőnövendékként folytathatta stúdiumait. Tanárai: Vaszary János és Csók István egyrészt felismerték Vörös képességeit, másrészt [...] „fölébresztették a vágyamat, hogy olyan országban éljek, ahol kimondhatom és kifaraghatom azt, amitakarok [...]" Első franciaországi évei - a megélhetés szempontjából nem voltak könnyűek, később azonban egzisztenciális körülményei rendeződtek, s a francia művészeti élet is kezdte megismerni „Bela Voros" szobrász nevét. Munkái az 1947-es „Exposition d'Art Contemporain "on is helyet kaptak (kiállított e tárlaton Léger, Matisse, Picasso, Pignon és sok más prominens francia mester is), 1948-ban pedig Chevalier festővel volt közös kiállítása a párizsi Galerie de Berri-ben. Az „Árts" kritikusa a „szobrok nemes nyugalmáról" és Vörös művészetének „mély, bensőséges hitelességéről" emlékezett meg a lap 1948. május 18-i számában. Vörös Béla a második világháború utáni esztendőkben egy-két hazai csoportkiállításon is szerepelt, - így az Európai Iskola [...] 1947-es francia-magyar grafikai tárlatán. Kassák 1948-ban [...] Vörös Béla jó pár munkáját reprodukálja lapjaiban. Vörös munkássága egyrészt a kubista szobrászathoz (H. Laurens, Lipschitz, Zadkine, Archipenko, DuchampVillon), másrészt az afrikai néger plasztikához kapcsolódik erős szálakkal. Amikor 1925-ben Vörös Béla megérkezett Párizsba, a francia főváros tombolt a néger muzsikától, a néger szobrászatért pedig olyan művészek lelkesedtek, mint Derain, VI aminek, Matisse és Picasso.