Vörös Béla 1899-1999 Emlékkönyv (Esztergom, 1999)
Két kedves levél Kassákhoz (1966, 1967)
gait, a felelet úgy tisztázódott az agyamban, hogy épp a két súlyos operáció adta meg a helyes választ, ami közben bekövetkezett. Ezt a két operációt elkerülhettem volna egy okos, lelkiismeretes belgyógyász révén, aki könnyen kikezelhetett volna. En a legnagyobb tisztelettel, sőt csodálattal kisérem és figyelem mindazon tudósok munkásságát, kik veseátültetéssel foglalkoznak. Vagy a sebészt, aki motorral helyettesíti a szívet. Ök az egész életüket erre a munkára szentelik, és erre nagy szükségünk is van, mert fölmérhetetlen értékekkel gyarapítják biológiai ismereteinket. De Isten őrizzen mindenkit, hogy erre szüksége legyen valakinek. Mint szobrász, nem tartozom a forradalmárok közé. Véleményem az, hogy a táblafestészetnek és a szobrászatnak ma nincs vezető szerepe még akkor sem, ha Picasso csinálja. Demokratikus államokban erőltetik és érvényre juttatják, ha politikai tartalma van. A nyugati államokban pedig akkor, ha dekoratív jellege van, ami a praktikus technikai haladás szolgálatába állítható be (a Vasarely esete). Ebből a szempontból ő föltétlen előnyben van az én fölfogásommal szemben, mert ha önállóan nem, de kollektív értelemben értve (építész ingénieur) hozzájárul egy közös művészi alkotás létrehozásához. Szerintem a dekoráció alkotó része a művészetnek, így alkalmas arra, hogy környezeti hangulatot keltsen, de nem lehet önmagában művészetnek mondani. Szerintem a művészetnek mondania kell, vagy legalábbis sugallnia valamit, és ezt szeretném maguknak bemutatni és kérni magukat arra, hogy legyenek oly szigorúak a bírálataikban, amilyennek azt ki érdemlem, mert lehet, hogy ez megint újabb ambíciót fog adni a munkához. Jelenleg itt van Galambos Ferenc, aki a Fészek-klubban fog vetítettképes előadást adni a rajzaimról az őszön. A legszívesebben pedig azt látnám, hogy ha maguk erre jönnének és meglátogatnának. Lehetséges volna, hogy itt is lakjanak, mert megnagyobbítottam a lakásomat. És ebben a reményben búcsúzom, őszinte nagyrabecsüléssel üdvözlöm mindkettejüket Béla Voros