Dr. Prokopp Mária: Prokopp János 1825-1894 Esztergom megye és város első mérnöke, Emlékkiállítás (Esztergom, 1994)

Bau Ingenieur des Fürsten Primas und technischer Leiter der primatial Maschinen Werkstätten in Gran. [kat. 74]. Prokopp János többször megnyüvánuló magyarságára jellemző, hogy a német nyelvű névjegyén is az ősi magyar nevén említi a bajnai uradalmat és nem a magyarság számára ellenszenves Metternich néven. Gróf Sándor Móric lánya, Paulina már 1856 óta herceg Metternich Richárd felesége volt, így az uradalom az ő nevét viselte. így szerepel a Prokopp Jánoshoz írt hivatalos iratokban is. 1882-83-ból Prokopp János több tervét ismerjük az új katonai laktanya elhelyezéséről, amelyek egyben városrendezési térrajzok [kat.75-78]. A bencés gimnázium épülete 20 év múlva repedezni kezdett, és 1899-ben teljesen le kellett bontani. 190l-re Prokopp terve szerint újjáépítik eklektikus homlokzati díszítéssel gazdagítva. Prokopp János ezt az erkölcsi győzelmet már nem élte meg. 1894. május 11-én meghalt. Az utolsó pülanatig dolgozott, jóllehet az utolsó években köszvény és más betegségek erősen kínozták. Prokopp János életének nagy részét az építészeti munka töltötte be, amelyet nagy ambícióval végzett. Emellett résztvett Pest, Óbuda, majd Esztergom város kulturális életében, amint erre a meghívók, tagsági dij nyugták utalnak. Tagja az Esztergomi Kaszinónak, a város vezető értelmisége egyesületének és a Lövészegyletnek is. 1874-ben ő alapította Esztergomban a Zenei Kört a művészi zene ápolására, amely kéthetenként tartotta összejöveteleit [40]. Nagy társas életet élt családjával Óbudán és Esztergomban, amelynek bizonyságai a pompás bútorokkal nagypolgárian berendezett lakása, amelyet állandóan gazdagított képek, órák, ezüstneműek és könyvek, metszetek vásárlásával. Szabó számlái arra utalnak, hogy sokat adott öltözködésére. Baráti levelezése és a megőrzött névjegyek is a társas élet kedvelésére utalnak. Sokat utazott kül- és belföldön, 1873-ban ott volt a bécsi világkiállításon is, ahol egyszerre 13 nagyobb méretű romantikus olajképet, táj- és életképet vett. Kultúráhs érdeklődése, műveltsége széleskörű és magas színvonalú volt. Ezt leginkább nagy könyvtára mutatta, ahol a szakkönyvek mellett a kortárs német és magyar szépirodalom, történelmi és földrajzi munkák, kották éppen úgy megtalálhatók voltak, mint az egyes európai városok és múzeumok ismertetése, azok metszetgyűjteménye. Büszke volt a vüághírűvé vált kor- és honfitársára Munkácsy Mihályra, akinek foműveit rézmetszetben őrizte. Friedrich von Schiller szép romantkikus portréját E. Hartmann-tól ugyancsak nagy tiszteletben tartotta. Érdeklődéssel fordult a régiségek felé is. Már a Hajógyári szigeten tanuja volt az egykori római helytartósági palota pompás maradványai feltárásának, és Esztergomban az építkezéseinél, csatornázási munkálatainál is sok régészeti emléket mentett meg. Ezek nagyrészét a bencés gimnázium régiséggyűjteményének adta, a mai Balassa Bálint Múzeum elődjének. A primási régiségtár 1820-tól a középkori székesegyház maradványainak bontásából, és mai Bazilika