Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Trollius mezők, birkák, egy liter víz és a Horror sapiens (Takács Béla)

Takács Béla Trollius-mezők, birkák, egy liter víz és a Horror sapiens A Bakonyban először az 1970-es években lehettem, mikor is Eszterhás Pista barátom meghívott. Természetesen először a Burok-völgybe mentünk - ahol Pista akkor dolgozott a karsztmonográfiáján -, de elvitt a Tési-fennsíkra, az Alba Regia-barlangba is. Ezen a kiránduláson még nem igazán botanikusként, inkább turistaként vettem részt. Amikor Veress Marci elvitt a Kab-hegyre, na akkor már volt egy kis botanika is... Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Bakonyvidéken belül a Balaton-felvidéket és a Bakonyalját ismerem jobban. Gyerekkorom és fiatalságom színhelyéről, a Bükk-hegység környékéről, 1985-ben kerültem a szombathelyi főiskolára. Akkoriban akadt a kezembe Németh Ferinek és Seregélyes Tibinek egy nagyon jó ismeretterjesztő cikke a Széki-erdőről, mely nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Csodálatos hely lehet, gondoltam. Ennek hatására a Bakonyalja több pontjára eljutottam, szakdolgozóim témaválasztásában e helyek természetvédelmi feldolgozását sugalltam. A „jó helyek" egy részének - Crocus heuffelianus, Trollius-élőhelyek stb. - felkeresésében Csapody Pista barátom volt segítségemre. A Bakony természeti képe programhoz csak a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrehozását megalapozó kutatások kapcsán csatlakoztam a '90-es évek elején. 1986. április vége felé voltunk először a Tapolcafői-lápréten a zergeboglárost megnézni. A két patak (Gyulamajori-patak és Kalapács-ér) összefolyásának háromszögében akkor „Trollius-mező" volt, igaz, hogy már akkor egy részén keresztülhajtották a birkákat. A következő évben fölkerestük a Kup-Gannai „mamut"-Tsz vezetőit. A nevükre nem emlékszem, de az elnök, meg a főagronómus - doktor valamik voltak - társaságában elmentünk a helyszínre, ahol gyönyörűen virágzott akkor a növény. Kértük őket, hogy a birkákat ne erre tereljék. Ok megígértek mindent, így meg úgy... Úgy tűnt, hogy kérésünket megértik, gyönyörködtek a növényben, de nem tettek semmit. Az eredményt tudjuk. A „birkák" miatt alig van ma már ott Trollius. *** A Kalapács-ér menti történetekhez hozzátartozik, hogy sokáig azt hittem: amiről Tallós Pál ír, az azonos a trolliusos környéki lápréttel. Kicsit gyanús volt a dolog, mert