Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Nosztalgiatúrák a Bakonyban, avagy rendhagyó karcolatok a Bakony-kutatásról (Tóth Sándor)

vait, elsősorban a szitakötő-faunájuk vizsgálata miatt, gyakran felkerestem. Mivel barátom még nem járt a hegyen, meglepetésnek szántam számára a tőzegmohát rejtő érdekes Barkás-tavat. A meglepetés nem is maradt el, csak éppen nem várt módon következett be, ugyanis elsősorban részemre volt elszomorító a látvány, ami a tónál fogadott bennünket... A kirándulást megelőző években többször gyűjtögettem ugyan a Fekete-hegyen, de közben valahogy mindig elkerültem a Barkás-tó környékét. Ezért nem tudtam arról, hogy az 1990-es évek első felének aszályos időjárása miatt teljesen kiszáradt a tó, majd később a közelben keletkezett, de a tőzegláp medrére is átterjedő tűz következtében (legalábbis látszólag) teljesen elpusztult az értékes vizes élőhely. Mint utólag értesültem róla, a száraz tőzeg és a zsombéksás napokon keresztül izzott, próbára téve az eloltásán fáradozó tűzoltókat. A kirándulás idején - kora tavasszal - még elég vigasztalan képet festett a láp. Nyár végén, ősszel azonban már biztató jelei voltak láthatók a korábbi bokorfüzes újjáéledésének és szerencsére a tőzegmoha is szépen fejlődik - ékesen bizonyítva a növények túlélési képességét. Az örökösen megújuló természet Gyarapodó látványtavak és víztározók Igazságtalan lennék, ha mindenben csak a rosszat keresném. Nem hallgathatom el, hogy az emberi tevékenységnek szerencsére szinte napról napra, nagyon sok pozitív nyomával is találkozhatok a Bakonyban. Ujabb és újabb természetvédelmi területek, pihenőparkok létesülnek, folyamatosan gyarapodnak a vizes élőhelyek... A helyi adottságok kihasználásával, magánemberek is egyre gyakrabban létesítenek és tartanak fenn kisebb-nagyobb vizes élőhelyeket, mai szóhasználattal élményvagy látványtavakat, részben talán hobbiból, melyeket, ha azok folyamatosan biztosítják fejlődésüket, az állatok nagyon hamar birtokba vesznek. Jó példaként említhetem Öskünek az ún. Kisöskü nevű településrészén fakadó bő- és tiszta vizű források felhasználásával, a korábban is állandóan nedves, tocsogós területen mindössze három éve létesített tavacskát. A legfeljebb negyedhektárnyi, a tájba jól illeszkedő vizes élőhely a szitakötők számára is kedvező feltételeket teremtett. A tavacska életét, a helyben lakó tulajdonos hozzájárulásával „megszületése" óta figyelemmel kísérem. A 29 fajból álló szitakötő-faunája már most is gazdag, amit az onnan kimutatott hat védett szitakötő is jól bizonyít. Ezeket talán érdemes felsorolni: lápi acsa (Anaciaeschna isosceles), díszes légivadász (Coenagrion ornatum), ritka légivadász (Coenagrion scitulum), lápi szitakötő (Leucorrhinia pectoralis), mocsári szitakötő (Libellula fúlva), pataki szitakötő (Orthetrum brunneum). Ugyancsak jó példaként említhető a részben erdészeti, részben vadásztársaságok vagy magánemberek tulajdonában lévő tavak, tározók gyarapodása. Az 1970-es években és 1980-as évek első felében, kedvelt és gyakran látogatott gyűjtőhelyem volt az 164