Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Áttekintés (Almádi László)

hallei tanszékkel. Külön meg kell említenem W Troli egykori működésének emlékeit, amit itt továbbra is megőriztek, sőt szellemét ápolták. Az 197l-es évektől az alábbi fontosabb témakörökkel foglalkoztam a Keszthelyihegység kutatásában: - Citogenetikai vizsgálatok mikroszisztematikai problémák megoldására - A középhegység xeroterm fajai vízháztartásának kutatása. A fajok vízháztartásáról - az endemizmusok mellett - a keleti és délkeleti elterjedésű és eddig nem vizsgált fajok tanulmányozását végeztem. Ezek között a Seseli leucospermum állt a középpontban, de vizsgáltam ebből a szempontból a Seseli osseum, Anthyllis vulnearia, Festuca pallens fajokat is. A kutatások kapcsolódtak Magyar Pál vizsgálataihoz, kiegészítve a subletális deficit mutatónak hangsúlyozott szerepeltetésével. Érdekes lenne megtudni, hogy Magyar Pál miért nem vizsgálta a subletális deficitet, ami kétségtelenül a legpontosabb jelzője a kiszáradástűrésnek. Ezt pedig hasznos ismerni az igen komplex szárazságtűrés vizsgálatánál. Ezek a kutatások más oktatási és dékánhelyettesi feladatok után újra 1981-től kerültek a középpontba. Néhány száraz év is elősegítette a vizsgálatok eredményességét. A már szubletális víztelítettségi deficit=VTD mellett számos faj szezonális meneteit, valamint a momentán transpirációt és a VTD-érték napi menetét vizsgálva derítettem fel a vízegyensúly alakulásának típusait. Ilyen vonatkozásban teljesen különálló speciális helyzete van az endemikus Seseli leucospermumnak. Erre a fajra igen erős szabályozottság jellemző, viszont aszályos időben sajátos túlélési technikái vannak. Új fordulatot a vizsgálati sorozatba bevont Stipa eriocaulis esete hozott. A faj ellenőrzési határozása során rájöttem, hogy Soó-Kárpáti (1968) határozókönyve a Stipa eriocaulis körül nem használható jelentős sajtóhibája miatt (pl. centiméter nem egyenlő mm-rel stb.). Sőt ugyanezek a hibák a Soó 1973-ban is előfordulnak. Elővettem a forrásművet (Martinovsky 1967), ez kedvet csinált a Keszthelyi-hegységből mások által közölt Stipa pulcherrima keresésére, ami érthetően eredménytelen lett. Annak ellenére, hogy Rychnovska - Ulehlova 1975-ös tanulmánya is több helyről közli. Ezzel elkezdtem a Stipa pulcherrima-t keresni, amit végezetül a Szent György-hegyen, egy példásan szép populáció formájában meg is találtam, továbbá Szigligeten, Csobáncon stb. Bejártam újra az összes bazalthegyet, a Hegyesden csak Stipa capillata van. A Stipa probléma továbbgörgetésének az lett az eredménye, hogy 1995. június 10-én a Kula-dombot vizsgáltam, ahol minden elképzelést felülmúló meglepetés várt. A dombra felmenve megvizsgáltam a Stipa tirsa állományát, ami nagy öröm volt, mert eddig csak Tihanyból volt ismert, de tovább menve egy szép, nagytermetű Stipa is lengett éppen elhullóban, erősen szőrös levelekkel. Ezt már nem is hittem, hogy még egy meglepetés vár rám, gondosan ellenőriztem a levéllemezhez tartozó bugát, de hát végül is minden stimmelt. A Stipa dasyphylla kell, hogy legyen. Ennek a fajnak legközelebb csak a velencei-hegységbéli adata volt ismert! A termését otthon 167