Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Kardoskúttól Büdöskútig (Szabó István)

sorolhatnám... Ezért vitt a Bakony kutatása engem közel a természetvédelemhez. Az eredmények közül például: a Somló TK feltárása (megboldogult Vető Andrással és a már nyugdíjas Moór Gyulával, Fűzi Ferenccel együtt), a Keszthelyi TK, majd a Balatonfelvidéki Nemzeti Park botanikai előkészítése (az utóbbi különösen szép munka lett, Seregélyes Tibor fogta össze), a Balaton-part és különösen a nemzeti parkhoz csatolt részeinek feldolgozása, Almádi Lászlóval a bazalthegyek kutatása. Sok egyébre nem volt idő, ezért a tanítványaimra gondolok, s ekkor egy fohász jut eszembe. Előttük a természet törvényei következtében még több cselekvési lehetőség van. „Urunk, a roppant ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!" Oktatómunkám során, 1991-ben megszerveztem a természetvédelmi szakmérnök-képzést. 127-en végeztek azóta, ötvenen folytatják, illetve fejezik be tanulmányaikat 2001. és 2002. folyamán, közöttük a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyelői (pl. Kovács Béla igazgató, Békássy Gábor, Mészáros András, Vers József, Gábor Miklós), bakonyi, bakonyalji, balatoni településeken dolgozó pedagógusok, mérnökök, köztisztviselők. Közülük egy Kelet-Zala és a Keszthelyi-hegység kiváló ismerője, a meteorológus Buruczky Feri sajnos már nincs közöttünk. Veszprém város főkertésze, Strenner József a hagyományos településkép növényzetét őrizte meg, vad fajok dísz rokonait telepítette be, vagy a rideg betonterek és térelemek merevségét oldatta a természet örökéletű küldötteivel az épített emberi környezet természeti elemeinek védelme és fejlesztése során. A többi nemzeti parkhoz is kerültek tanítványaink. Néhány szép, keszthelyi, a Bakony feltárását és természetvédelmét szolgáló szak-, illetve diplomadolgozat címe alább olvasható. Szerzőik és témavezető tanáraik ezáltal - képzeletben - maguk is a nagy, bakonyi munkaközösség tagjaivá váltak, mert minden bizonnyal hozzájárulnak a hegység természeti képének részletesebb megismeréséhez. Lássuk: A Tódi-forrás környéke láprétjeinek élőhely-rekonstrukciója (Békássy Gábor, 1993), Hévízi parkerdők felmérése és természetvédelmi kezelése (Berdán László, 1993), A vászolyi „ősbükkös" védetté nyilvánítási előkészítése (Kovács Béla, 1993), A hazai Pulsatilla fajok taxonómiai és természetvédelmi értékelése (Sebő Péter, 1993), A Magas-Bakony E-i részének vegetációtérképezése (Siffer Sándor, 1994), A Som-hegy vegetációtérképe és élőhelyei (Vers József, 1994), A Magas-Bakony TK erdőtervezési problémái (Gábor Miklós, 1994), Az attyai láprét vegetációja (Némethné Takács Cecília, 1994), Populációk életképességének vizsgálata természetvédelmi szempontból (Lájer Konrád, 1994), A Tihanyi TK gépjárműforgalom okozta légszenynyezésének vizsgálata bioindikátorokkal (dr. Szalainé Tóth Tünde, 1994), A Pétidombság florisztikai növényföldrajza (Mészáros András, 1996), A Helikon kastélymúzeum parkja Keszthelyen (Ábrahám Tamás, 1996), A Szentgyörgy-hegy Notholaena állományai (Horváth Henrietta, 1997), - Szigliget természeti értékei (Szászi József, 1997), A Gaja halfaunája (Alföldi Attila 1997), A Folly arborétum fejlesztése (Fábián Tamás, 1997), Iszka-hegy vegetációja (Südy Péter, 1999), A Keszthelyi-hegység forrásai (Gál Lajos, 1999), Az Orchis tridentata populációja a Ló-hegyen (Keszthelyi-hg., Pásztor Lajos, 1999), Vadgazdálkodás és természetvédelem a Keszthelyi-hegységben 200