Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Bakonyi kutatások kicsit másképp – Szubjektív emlékmorzsák - Kardoskúttól Büdöskútig (Szabó István)

szertartásos a Primula auricula subsp. hungarica termőhelyeire való zarándoklat. Pozsik Lajossal morfometriai alapon megkezdett populációvizsgálataink hamarosan publikációvá érnek. A délnyugat-magyarországi fehér virágú nárciszok alaktani mikroevolúciós vizsgálatának szálai Csesznekre is elvezettek. A temető szubspontán nárciszmezője az egyik korai-kultivált fehér virágú alapfaj sárga virágúval történt hibridizációját mutatja. A nárciszok eredetkutatása a számos vad faj, fajta retikuláris kereszteződése és származási mintázata miatt nem könnyű feladat. A cseszneki nárciszos temető tavaszi látványa csodálatos. Védettséget érdemel! Egykori tanszékvezetőm, Kárpáti István professzor úr a Séd-, Gaja-, Cuha- és Gerence-menti patakkísérő magaskórós égeresek cönózisainak kutatásához gyakran magával vitt útjaira. (Kár, hogy adatai feldolgozatlanok maradtak.) A kupi-pápasalamoni Sárdélap erdejébe elvezettem őt és feleségét a Crocus heuffelianus megtekintésére. Már korábbi években jártam ott. Zimankós időben a legszebb fényképeim sorába tartozó felvételeket készítettem a hósipkás hóvirágokról, a csertörzsek menhelyein nyiladozó sáfrányokról. Hazafelé úton a jóságos Iván Ferenc erdész kályhájának és tyúkhúslevesének melegénél engedtek fel elgémberedett ujjaim. A Kőris-hegy meleg reliktumainak kutatása terv maradt, de a Keszthelyi-hegység és közvetlen környéke bőségesen kárpótolt helyette. Gondolok a Lathyrus sphaericus mediterrán faj felfedezésére a Púpos-hegyen, az atlanti-szubmediterrán Lathyrus nissoliára réti csenkeszes rét szárazabb változatában, a szubmediterrán Ononis pusillára, (Almádi L.-val) Legousia speculum-venerisre. Az utóbbi azok közé az extenzív kultúrákhoz tartozó, veszélyeztetett gyomnövényeink közé tartozik, amelyek a gyomirtó szerek, a műtrágyázás következtében országszerte megritkultak (lásd pl. Androsace maxima a Pécselyi-medencében). Keszthely környékén örömmel látjuk még a Reseda phyteuma-t (mediterrán-délkelet-európai), a Sherardia arvensist és Misopates orontiumot (mindkettő dél-eurázsiai), a Bupleurum rotundifoliumot és a Chaenorrhinum minust (szubmediterrán). Örömmel tapasztaljuk a vetési, a tarló és parlagi gyomvegetáció eltűnőben lévő fajainak némi visszatérését (Galeopsis ladanum, Agrostemma githago, Bromus secalinus, Carthamus lanatus). Keszthelyen az egyetemi botanikuskertünkben „termesztjük" is őket. Az Európai Vegetációkutató Társaság Kelet-Alpi-Dinári Szekciója 1990-ben Keszthelyen tartott szimpóziumának a déli, pontosabban a nyugat-balkáni florisztikai növényföldrajzi hatások elemzése volt a tárgya. A nyílt és a zárt dolomit-sziklagyepek, szikla- és pusztafüves lejtők kutatásában különösen a szlovén kollégák tanúsítanak aktív együttműködést. A bakonyi és a Balaton-felvidéki füves területek újabban nagyon elhanyagolt állapotba kerültek. Ez vonatkozik a Keszthelyi-hegységre és azon belül a Gyöngyös menti rétekre, amelyekkel jelenleg foglalkozunk. Az elkeseredés kínjait a Tapolcai-medence lápvegetációjának, a kővágóörsi kőtengernek, a kovácsi-hegyi Vad-tónak, a Balaton parti zónájának pusztulása, a kis-balatoni és keszthely-hévízi lápterület tönkretétele, az erdőrabló gazdálkodás, az emberi kultúra és a természet évezredes harmóniáját tükröző táj tönkretétele jelentette. Es még 199