Bauer Norbert – Kenyeres Zoltán szerk.: 40 éves „A Bakony természeti képe” kutatási program (Zirc, 2002)

Ahogy elkezdődött – A Bakony-kutatás hőskora - A Bakony természettudományi kutatásának elindítása – Emlékeim „A Bakony természeti képe” menedzseléséről (Papp Jenő)

vükön gyilkosfürkészeket választottam tanulmányozás tárgyául, éspedig világméretben. Braconidae gyűjtemény és szakirodalmi könyvtár hazánkban kizárólag a budapesti Magyar Természettudományi Múzeumban van, ami eleve eldöntötte kettős kötődésemet. Minél inkább elmélyedtem a brakonidák tanulmányozásában, annál több problémát vetett fel olyannyira, hogy hovatovább kényszerítő erővel serkentett Veszprémből Budapestre, a Magyar Természettudományi Múzeumba távozni. Rendszertani szempontból a brakonidák úgynevezett nagyon nehéz csoport, kutatásuk egész embert követel: vagy csak ezzel foglalkozunk vagy hűtlenek leszünk hozzá. Én az előbbit választottam. Döntésembe még családi vonatkozású, azaz magántermészetű szempontok is belejátszottak, melyek ugyancsak budapesti távozásomra hatottak, így következett be az, hogy dr. Tóth Sándor lépett a helyemre és 1970 eleje óta menedzselte (1991 végéig) a Bakony-kutatást. Én csak az elgondolást foglaltam írásba, Tóth Sándor viszont a munka oroszlánrészét végezte el: sok-sok nehézség és buktató leküzdésével hozta létre az ország második önálló természettudományi múzeumát Zircen, a cisztercita apátsági épületben, Bakonyi Természettudományi Múzeum néven. A politikai rendszerváltás okán a cisztercita rend visszakapta rendházát. Reméljük, hogy ez a döntés nem fenyegeti megszüntetéssel a rendházban (az egykori főapáti lakosztályban) működő múzeumot. Talán bízhatunk a megmaradásban azért is, mert az egykori cisztercita rend tartott fenn múzeumi gyűjteményt, benne jelentős természettudományi anyaggal. Tóth Sándort dicséri az is, hogy kiválásommal a Bakony-kutatás nem szenvedett csorbát, sőt új alapokra és valóban országos, bizonyos tekintetben pedig nemzetközi jelentőségű kutatási programmá emelte azt. A zirci múzeum jelenleg is virágzóan működik immár a harmadik nemzedék gondozásában, előkelő helyet foglalva el a vidéki természettudományi múzeumok sorában. A 2002. év elején már 9 szakmuzeológusból álló kollektívája sokoldalú kutatásokat végez a Bakonyban. „A Bakony természeti képe" kutatási program ennek a múzeumnak a szervezésében él tovább: 1992-ben ünnepeltük a program 30. évfordulóját és 2002-ben ünnepeljük 40. születésnapját. A kutatások és a kutatási eredményeket reprezentáló sok-sok kiadvány mindenki számára bizonyítja, hogy még most is jó kezekben van a Bakony-kutatás vezetése és még további sikert fog elérni a program. Negyven év távlatában tudománypolitikai szempontból ,A Bakony természeti képe" jelentőségét abban látom, hogy ez a vállalkozás volt az első olyan természettudományi projekt hazánkban, mely egy vidéki, jelesül a veszprémi Bakonyi Múzeum szervezésében és financiális támogatásában vállalkozott az ország egyik közismert tájának, a Bakony-hegységnek teljességre törekvő természettudományi kutatására. A Bakony-kutatás időszerűségét bizonyítja, hogy az ország számos intézményének a kutatója - élve a kínálkozó lehetőséggel - döntött úgy, hogy részt vesz munkájával a programban. 18