Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria

64 Otporzósak. (Gyalogbodza. — Term, r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) — 193. Jcép. 4. 60 —150. cm. Tőkéje terjedő. Szára évről évre elhal. Átellenes levelei szárnyasak, 5 — 9 mm. hosszúkás, fűrészes levélkével és lándsás levélnemű pálhákkal. Bogernyője rendesen többszörösen 3-ágú. Pártája fehér, 8 mm. széles. Bogyói feketék; ízét sokan szeretik, máskülönben kellemetlen szagú, sőt mérges az egész növény. Terem útak mentén, mívelt talajon, árkok, töltések szélén az egész országban. 6 — 8. Némely vidéken lekvárt és pálinkát főznek a bogyóiból és bort is festenek vele. Sárga szömörcze. — Cotinus Coggygria Scop. — (Iszkumpia, szkumpia, parókafa, sárga szömöricze, szemercze cserszömörcze, timárfa, szumak. — Rhus Cotinus L. — Term. r.: Szömörczefélék. Anacardiaceae.) — 194. Jcép. t>. 1—2-5 m. Váltakozó levelei egyszerűek, visszás tojásalakúak. Virágzata terebélyes buga. 5 sziromlevele zöldessárga. Legtöbb virága meddő. Termése körtealakú, a 3 bibeszál maradványával díszítve. A meddő virágok kocsánya piros szőröktől gyapjas. Terem napos, sziklás domblejtőkön, homokbuczkákon, szórványosan hazánk déli felében. 6 — 7. Fája festéket és borító lemezeket szolgáltat. Kérgét cserzésre használták. Bugája kedves, soká tartó dísz, ezért kertbe is ültetik. E rendbe helyezhető még: Rhamnus (V. o. 1. r.), Drosera (V. o. 5. r.), Stellaria media (X. o. 3. r.). 4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia. Mocsári parnasszia. — Parnassia palustris L. — (Fehér májfű, gyönyörű boglárpót. — Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) — 18. t. 4. Jcép. 2f 15 — 30. cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves alappal tojásalakúak. Magános szárlevele nyeletlen, szárölelő. Öt-szirmú pártája nagy, fehér; minden szirom előtt van egy-egy rongyosszélű és 9—13 mirigyszőrű, porzóból alakult mellékszirom. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékének tőzeges, süppedékes rétjein. Helyenként az Alföldön is. 6—8. Ide sorolható még: Drosera (V. o. 5. r.), Cerastium semidecandrum és Sagina (X. o. 5.). 5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia. Házi len. — Lm um usitatissimum L. — (Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) — 19. t. 1. Jcép. ©. 30—100 cm. Szára magános; váltogatva álló levelei keskeny-lándsásak, kihegyezettek, 3-erűek. Kocsányai a csészénél többszörte hosszabbak; a csésze levelei legfeljebb igen apró, egyszerű szőröktől pillásak, sohasem mirigyesek. Pártája nagy, 5-szirmú, kék, ritkán fehér. Termése ötrekeszű, tojásalakú tok, mindenik rekesze, egy-egy hártyával ismét csak félig szétválasztva, 10-magvú. Magja lapos és fényes barna. Termesztik főleg a hegyvidéken, a hol el is vadul. 6—7. Termesztik a magjából sajtolható olaj kedvéért, és a szárából készülő rost végett. Osztrák len- — Linum austriacum L. — 2\. 30—60. cm. Töve bokros, mindig több szárat hajt. Levele lándsás vagy keskeny, szálas. Az egész növény kopasz. Kék szirma könnyen lehull. Legkönnyebben felismerhető elvirítás után az ívalakban félre és legörbülő kocsányairól. Terem árkok, töltések mentén az ország déli felében. 5 — 6. Sárga len. — Linum flavum L. — 2\. 30—60. cm. Szára felső részében élesen szögletes. Levelei húsosak, kékesek; tövükön 2 barna mirigygyei. Kihegyezett csészelevélkéi mirigyesen pillásak és hosszabbak, mint a toktermés. Nagy szirmai aranyszínsárgák, belső oldalukon kiálló narancsszínű erekkel. Terem napos, köves hegyi réteken, az ország minden hegy- és dombvidékén. Északon ri+ka. 6—7. Béka len. — Linum catJiarticum L. — (Angliai, apró, beleket indító vagy hashajtó len.) — 195. Jcép. ©, ©. 8 — 30 cm. Levelei át193. Földi bodza. ,194. Sárga szömörcze.