Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
V. Osztály: Ötporzósak. Pentandria
93 Ötporzósak. nyasak, durván fűrészes háromosztatú levélkékkel ; a felsők csaknem épek, szélesen szárölelők, sárgászöldek. Gallérja és gallérkája nincs. Szirmai sárgák. Terméskéi szélesebbek mint a milyen hosszúak, kétgöbűek és feketék. Terem hegyvidéki erdőkben hazánk déli felében. 5—6. E csoportba lehetne sorolni: Herniaria (V. o. 1. r.), Polygonum, (VIII. o. I. r.), Guscuta lupuliformis (V. o. 1. r.) 3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia. Mogyorós hólyagfa. — Staphylea pinnata L. — (Apáczabokor, fattyú pisztáczfa, hályogfa, hupolyagfa, pukkantó, rózsás ászorúfojtó, szerencsedió, hólyagmogyoró. — Term. r.: Hólyagfafélék. Staphyleaceae.) -— 18. t. 1. kép. 1). 2 — 5. m. Átellenes levelei szárnyasak, 5 — 7 levélkével ; levélkéi hoszszúkás tojásalakúak vagy lándsásak, fűrészesek, élénk zöldek. Csüngő virágzata fürtös. 5-szirmú pártája harangalakú, fehér; terméssé fejlődött magháza erősen felfúvódott, hólyagszerű. Olajtartalmú magvai borsónagyságúak, barnák, fényesek. Termése megrázva (szélben is) csörög. Terem cserjésekben, erdőszélen, főleg hazánk déli felének a hegyvidékén. 5. Kedvelt díszcserje. Kánya bangita. — Viburnum Opulus L. (Gányafa, kányafa, hógylya- vagy pirókfa; vízi bodza. — Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.)— 18. t. 2. kép. 1). 2 — 5 m. Átellenes levelei tojásalakúak, 3—5 karéjúak, színűkön sötétzöldek, fonákukon halványak és pelyhesek; alapjuk felé épek, karéjai durván fűrészesek. Virágzata bogernyő. A belső virágok két ivarúak, a szélsők meddők, az utóbbiak pártája sokkal nagyobb és 5 egyenlőtlen karéjra metszett. Termése kellemetlen szagú, piros bogyó ; a madarak eszik. Terem erdők szélén, főleg vizek mentén, szórványosan az egész országban. 5—6. Kerti alakja a labda-rózsa bangita (Viburnum roseum L. — hólabda, hórózsa, labda-virág) csupa meddő virágokkal. Virágzata gömbölyű. Kemény fája esztergályosmunkákra alkalmas. Ostormén bangita. — Viburnum Lant ana L. — (Bangita, barna galagonya, gánya- vagy kányafa, iszalag, juszalag, kakasfű, kányabegye, molnárcseresznye, ostorménfa, ostornyélfa, pepenye, zsidócseresznye. — Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) — 191. kép. 1*5—4 m. Átellenes levelei kevéssé szívalakúan kerekek vagy tojásalakúak; egyéni őt191. Ostormén bangita. lenül fűrészesek ; majdnem bőrneműek, színűkön kissé szőrösek, fonákukon pedig csillagszőröktől sűrűn molyhosak. Virágzata bogernyő. Minden virág egyforma, mind kétivarú. Termései eleinte zöldek, majd pirosak, végre feketék és kesernyés édesek. Terem gyér erdőkben, cserjésekben, szórványosan az egész országban; a dombvidéken gyakori. 4—5. Fája ostornyélnek, pipaszárnak alkalmas. Fürtös bodza. — Sambucus racemosa L. — (Vörös bodza. — Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) — r 18. t. 3. kép. 1). 1 — 3. m. Bele sárgásbarna. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak ; tojásalakú levélkéi kihegyezettek, fűrészesek. Tömött virágzata tojásalakú vagy gömbös buga. Pártája 3—6-karéjú, sárgásfehér; porzói rövidebbek a párta karéjánál. Bogyói élénkpirosak. Terem hazánk magasabb hegyvidéki erdeiben, főleg irtásokban. 4—5. Szép bogyói miatt kertekbe és parkokba is ültetik. Fekete bodza. — Sambucus nigra Li. — (Fái vagy gyepűbodza. - Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) — 192. kép. f>. f 3 —10 m. Bele fehér. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak, levélkéi nagyobbak mint az előző fajéi, durván és élesen fűrészesek; ritkásan szőrösek. Bogernyője rendszerint többszörösen 5 — 5-ágű. Igen rövid csövű pártája 6—9 mm széles, sárgásfehér és karéjai tompák. Termése majdnem borsó nagyságú, fekete bogyó; lecsüngő kocsánykái vérvörösek. Terem ritkás erdőkben, főleg irtásokban és emberi lakások körül az egész országban. 6—7. Virágja izzasztó teát ad; bogyóit festésre és eledelül is használják; fája is alkalmas esztergályosmunkákra. A nyírást birja és sövénynek is ültetik; faj változatait díszcserjéknek kertbe is ültetik. Földi bodza. — Sambucus Ebulus L. 192. Fekete bodza.
