Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria

Háromporzósak. 15 43. Yizi durcza. vékonyak, hajlítottak. Kalászkái 4—5 mm. hoszszúak, pelyvái sertések. Yan 3 porzója. Terem folyók, vízerek, patakok mentén, ártereken, szórványosan az egész országban. 8 — 9. Ragadó muhar. — Setaria verticillata (L.) Beauv. — (Pereszlén-forma muhar, ragadvány kalász, muhar, selyemfű, sertepázsit v. fű.) — ©. 30 - 80. Alfűzére kivált alsó részében többszörösen meg van szaggatva. Szára közvetetlen a virágzat alatt érdes. Levelei igen érdesek. Kalászkái, valamint a visszagörbülő fogaktól igen érdes sertéi, zöldek. Alulról fölfelé simítva, erősen ragad. Mívelt talajon az egész országban. 7 — 8. Zöld muhar. — Setaria viridis (L.) Beauv. — 44. kép. ©. 20 —80. Álfűzére nincs megszaggatva ; szára hengeres, a kalász alatt fölfelé görbülő fogaktól érdes; lefelé simítva ragad. A termő virágok pelyvái laposak, nem kipúposodók. Terem az előbbivel az egész országban. 7—8. Olasz muhar. — Setaria italica (L.) Beauv. — Mint takarmánynövényt sok helyt termesztik. 44. Zöld muhar. 45. Bojtorjános tövisperje. Más honi fajok: S. ambigua G-uss., — glauca (L.) Beauv. Bojtorjános tövisperje. — Tragus racemosus (L.) Desf. — (Baltapikk, bojtorjános pázsit, fürtös pelyvaborz. — Lappago racemosa Willd.) — 46. Jcép. ©. 10—35. Töve gyepes. Szára heverő ; a levelek hónaljából gyakran gyökerező hajtásokat terem. Levélhüvelye fölfúvódott; sokszor hosszabb mint a sertésen pillás levél. Kalászkái sötét biborszínnel vannak befuttatva ; pelyvái erős, horgas kapaszkodó sertékkel vannak megrakva. Terem homokos területeken hazánk déli felében. 7 — 9. Árvaleány haj ka. — Stipa pennata L. — (Arvalányhaj v. leányhaj, fejér árva, kócsag-toll v. tollufű.) — 46. kép. 2{. 50—100. Töve gyepes; szára merev; levelei keskenyszálasok, rendszerint kétrétbe hajtva serteneműek, ritkán laposan el... terülök. Kalászkái 1 vi//JlP^ rágúak, 2 pelyvájúak. Tokiásza porczogós, tér46. Árvaleány hajka. 47. Kun korgó hajka. delt s 20—30 cm hosszú szálkában végződik, mely a térdhajlás fölött eleinte rásimuló, majd elálló szőröktől borzas és kócsag-tollszerű. Száraz időben a tokiász szálkájának főleg alsó harmada megcsavarodik, nedves időben kiegyenesedik; tollas forgójával, mely egyúttal repülő szerv is, kórókba kapaszkodva belefúrja termését a földbe. A magyar népnek, főleg a puszták lakójának kedves füve s mint kalapdísz pótolja a ma már ritka és drága kócsagtollat. Terem sziklás, homokos mezőkön, körülb. azokon a helyeken, a hol a magyarság lakik. vVan számos változata; ilyenek: Stipa Joannis Celak., longifolia Borb., villicaulis Simk. és mások. 5—6. Kunkorgó hajka. — Stipa capillata L. — (Eleven fű, kákaforma tollúfű, oroszlánhaj, szűrfű, vad lányhaj.) — 47. kép. 4. 50—100. Tokiásza 10 — 12 mm, szálkája csak 10—15 cm hosszú; érdes, de nem szőrös, nem tollas. Mint-