Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

III. Osztály: Háromporzósak. Triandria

12 Háromporzósak. homokos lejtőkön, parlagokon, útak mentén, hazánk déli felében; helyenként bőven. 5 — 6= Más honi fajok: T. acutum DC., — banaticum Heuff., — biflorum Brign., — glaucum Desf., — intermedium Host., — junceum L., — Panormitanum Bert, (petraeum Vis. et Pé.), — villosum (L.) MB. — Külföldön, különösen Német- és Oroszországban termesztik még a T. dicoccum Schrank és T. monococcum L. fajokat is. Hengeres kecskeszem. — Aegilops cylindrica Host. — (Kalászbog v. kalászbojt.) — ©. 20—50. Kalásza hengeres, 5—11 kalászkából összetett. Pelyvái egyszálkájúak; az alsók szálkája rövid, a felsőké hosszabb, és a kihegyesedő kalász csúcsán 4, lefelé simítva igen érdes 4—5 cm-nyi, sőt hosszabb szálka van. Kalásza éréskor körülbelül 1. cm hosszú barna ízekre hull szét, melyek inkább valamely pálcza darabkáinak nézhetők. Terem szikár helyeken, szőlőkben, hazánk déli felében, nagyon szórványosan. 5—6. Közönséges rozs. — Secale cereale L. — 3. t. 7. k. ©, Q. 60 — 200. Hamvas-zöld. Bókoló kalásza 8—15 cm h. 4 hasábú s az érett szemek is 4 sorba vannak helyezve. Szálkája hosszú, pelyvái a kalászkáknál rövidebbek. Tengelye nem törékeny. Van tavaszi és őszi rozs. Sok helyt búzával keverve vetik; ez a »rozs-buza«, a »tiszta buzá«-val szemben. A búzánál kevésbbé kényes, ezért hidegebb és kevésbbé termékeny vidékek fő terméke. A lisztjéből sütött kenyér nem szárad ki oly gyorsan. Magházát gyakran elpusztítja az anyarozsgomba, mely nyár elejéig a szem helyén 2 — 3 cm. hosszú, meglehetős kemény, fekete, hosszúkás testet képez. Lisztbe őrölve, veszedelmes méreg; máskülönben becses orvosság. 6. Más honi faj : S. fragilis MB. Többnyaras vadócz. — Lolium perenne L. — (Angol perje, évelő v. útszéli vadócz, konkoly, kutyazab.) — 4. t. 7. k. 30—100. G-yepet alkot és meddő szárakat is hajt. Virágzó szára csak alul leveles; fiatal levelei két rét behajlottak. Kalásza 15 — 30 cm h. Kalászkái lazán állanak és 8 —10virágúak. Pelyvái szálkátlanok, legfeljebb rövid hegyűek, rövidebbek a kalászkáknál. Terem kaszálókon, mezőkön, főleg a mezők szélén az egész országban. Takarmánynak is vetik. 6—9. Szédítő vadócz. — Lolium temulentum L. — (Beszeg- v. részeges fű, üszögös konkoly.) — 31. kép. © 30—100. 31. szédítő vadócz. Meddő szárat soha sem hajt. Pelyvái a kalászkánál hosszabbak, szálkásak v. szálkátlanok. Terem vetés közt. főleg árpa- és zabföldön, az egész országban. 6—8. Mérges hatását már az ó-korban ismerték, azt azonban nem tudták, mitől ered ez a hatása. 1898-ban úgy a magvaiban mint a szárában, különösen a bütykök táján, a növénynyel valószínűleg symbiosisban élő gomba fonalait fedezték fel és újabban ezeknek tulajdonítják a szédítő hatását. Más honi fajok: L. italicum A. Br., — remotum Schrk., — rigidum Graud. Magyar tó'rfű. — Lepturus pannonicus Kuntli. — (Tőrpázsit.) — ©. 10 — 25. Töve ágas, szára alsó részében lecsepült, fölegyenesedő. Levelei laposak, meztelenek. Kalásza 5 —12 cm h., kalászkái két-virágúak, a tengelybe bemélyedtek és az egész füzér tőrhöz hasonló. Terem a Kis- és Nagy-Alföld szikesein szórványosan. 5—6. Havasi sertefű. — Nárdus stricta L. —- (Hajszálfű, magár, merő nárdus, síkos szőr- vagy tőrfű.) — 32. kép. 2f. 10—30. Töve sűrű, párnás gyepet hajt. Levelei be vannak göngyölődve, serteneműek. Szára vékony, czérnaszerű. Kalászkái egyo'ldalra konyulok, egy virágúak, szennyes viola- 32. Havasi sertefű. szinűek. Csak egy bibéje van. Terem sovány, tőzeges talajon, hazánk öszszes magas hegyein. 5—7. Erdei szálkaperje. — Brachypodium sylvaticum (Huds.) B. et. Sell. — (Erdei buza, kurtatop, nyelecz, górkalász.) — 33. kép. 4. 50 — 120. Töve gyepes. Szára a bütykökön sűrűn, egyebütt ritkásan szőrös. Kalásza bókoló, kalászkái 6 —15virágűak. A felső pelyvák szálkái hosz- 33. Erdei szálkaijerje.