Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
II. Osztály: Kétporzósak. Diandria
6 Kétporzósak. Más honi fajok: V. acinifolia L., — acutifolia Gilib (acjuatica Bernh.), — alpina L., — anagalloides Guss., — aphylla L., — austriaca L., — Bachofeni Heuff., — Baumgartenii II. et S., — bellidioides I., -— crinita Kit., — elatior Ehrh., — foliosa W. et K., — fruticans Jacq., — hybrid a L., — Jacquini Baumg., —- latifolia I , — longifolia L., — montana L., — multifida L., — opaca Fr., — orchidea Gr., — polita Fr., — praecox All., — prostrata L., •— Pseudo-Chamaedrys Jacq., — s enteil ata L., — Teucrium L., — Velenovskyi Uechtr f) Terméskők apró makkocskák, melyek négyesével a csésze fenekén feküsznek. Vízi pesztercze. — lycopus europaeus L. — (Czigány-fű, farkasláb-fű, farkastalp-fű, kina-fű, vízi pemete, peszercze, peszércz v. peszére. — Term, r.: Ajakosak. Labiatae). — 16. kép. 2\. 30 100 cm.Szára négyszegletű, elágazó, levelei rövid nyelűek, hoszszúkás tojásdadok vagy lándsásak és durván fűrészesek, alul csaknem szárnyasan bevagdaltak ; rövid szőrűek vagy kopaszok.Virágai aprók, levél hónaljiak. A csésze fogai háromszögűén lándsásak, szálkahegyűek, hosszabbak mint a párta csöve. Pártája fehér, bíborszínű petytyekkel. Terem árkok, patakok mentén az egész országban. 6—8. Kerti zsálya. — Salvia officinalis I. — (Orvosi v. patikai zsálya. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 2. t. 2. lc. i\.. 30—80 cm. Szárának töve fás, sűrű rövid szőröktől szürkés. Fiatal levelei és hajtásai fehér molyhűak. Alsó és középső levelei nyelesek, hosszúkás lándsásak, ránezosak. Virágai 15—23 mm. h., rendszerint hármasával a lehulló murvák honaljában, lilaszínűek. A párta csöve belül szőr-koszorúval. Csészefogai tüskés szálkában végződnek. Kellemes és erős illata van. Orvosságul is használják és kertekben, temetőkben ültetik. 6 — 7. Mezei zsálya. — Salvia pratensis L. — (Foszló virág, lóbárzsing, réti, vad v. skárlát-zsálya. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) — 17. lép. 4. 30—60 cm. A szár felső része, a murvák és csészék mirigyesek. Tőlevelei rózsában állnak, nagyok hosszúnyelűek, tojás alakúak, szíves vállúak. Szélökön egyenetlenül csipkések, ránezosak, fölül 16. Vizi pesztercze. 17. Mezei zsálya. kopaszok, fonákon ritkásan szőrösek. Murvái maradandók, hátrahajlók. rövidebbek, mint a csésze, mely 7—10 mm. h. Sötétkék virágai hatosával örvösen állók, ritkán rózsaszínűek v. fehérek. Szép és erős illatú mezei növényünk, mely főleg napos hegyoldalakon gyakori. Terem az egész országban. 5—9. Ló zsálya. — Salvia verticillata I. — (Gyűrűs v. pereszlén-forma zsálya, macskaláb. — Term. r.: Ajakosak. Labiatae.)—1[. 30—60 cm. Felső levelei csaknem háromszögűek. Virágai számosan, rendszerint 20-ával örvösen állók. Murvái aprók, visszaliajlók és hártyásak. Virágai 12—20 mm. h., búzavirágszínűek, a párta belsejében szőrkoszorúval. Csészéje 5 — 8 mm. rendszerint bíborszínű. Terem utak mellett, erdők szélén az egész országban. 6—9. Enyves zsálya. — Salvia glutinosa I. (Méregvonó lapú.) — 4. 30—125 cm. Szárának felső része, murvája és csészéje sűrűn mirigyes, enyves. Levelei nagyok, hosszú nyelűek, vállukon nyílásán szívesek. Virága kénszínsárga, barnán pettyezett. 30 — 35 mm. hosszú. Terem patakok mentén, erdőkben az egész ország magasabb hegyvidékén. 6 — 7. Polyhos zsálya. — Salvia austriaca Jacq. — (Osztrák zsálya.) — 4. 30 —100 cm. Tőlevelei rózsát alkotnak, nagyok, szíves alakúak, erősen ránczoltak. Szára fölül a csészével együtt mirigyes és hosszabb szőröktől borzas, csak az első elágazásnál leveles. Pártája sárgás fehér, 17—20 mm. h. és még egyszer akkora, mint a csésze. Terem főleg az alföldi mezőkön. Északon hiányzik. 5. Más honi fajok: S. Aethiopis L. (barlanglapu), — betonicaefolia Etling., — Bertolonii Vis., — dumetorum Andrz., — nemorosa L. (Szent-Ilona füve), — nutans L., — transsylvanica Schur., — villicaidis Borb. (amplexicaulis Echb. et Auct. Hung.) A zsályák számos keverékfajt is alkotnak; ilyenek: Degeni Simk., — Kanilziana Simk., — sylvestris L., — Telekiana Simk. et Thaisz. és mások. Ide tartoznék még: Alchemilla (IV. 0. 1. r.), Chenopodium (V. 0. 2. r.), Corispermum (V. 0. 2. r.), Cyperus (III. o. 1. r.), Lepidium ruderale (XV. o. 1. v.), Lythrum (XI. o. 1 i\), Salicornia (I. o. 1. r.), Scirpus (III. o. 1. r.), Valerianella (III. o. 1. v.), Verbena (XIV. o. 2. r.), Rosmarinus XIV. 0. 1. r.).
