Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXIII. Osztály: Kevertvirágúak. Polygamia - XXIV. Osztály: Virágtalanok. Cryptogamia
212 Világtalanok. Apró szirti-haraszt. — Woodsia ilvensis(L.) R. Br. — (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 2f. 2—20 cm. Levelei csomósak, szárnyasan hasadtak, vagy egyszer szárnyasak; mindenik szárny egy-egy oldalán 6—8 csipkés karéjjal. A lemez alakja hosszúkás, alapja felé kissé szélesebb. A nyél felső oldalán mélyen árkolt, pirosas-barna és egész hosszában maradó pikkelyekkel és szőrökkel fedett. A spóratokocskák a karéjok széle felé vannak elhelyezve és végre össze is olvadnak. Fátyoluk a sporatokokat körítő szőrkoszorúvá módosult. Tenyészik napos sziklafalakon szórványosan a Kárpátokban. 7—8. Más honi faj: W. alpina (Bolton) Gray. ö) A levelek egyszer vagy többszörösen szárnyasak és szárnyasan hasadtak, mindég rózsában állanak. A fátyol felül álló és így a spóratokok csoportját felülről eredve takarja be; pajzs- vagy vesealakú, köröskörül nyílik. A spóratokok csoportjai kerekek. Erdei pajzsika. — Aspidium Filix mas (L.) Sw. — (Hímpapragy, ördögborda gyökér, vesepáfrány, páprány. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.)— 63. t.5. kép. 2\. 0'5—1*4 m. Tőkéje fásodó; hegye felé levélnyél maradékokkal fedett, fekete. Levele hosszúkás kerülékes, hosszan kihegyzett. egyszer szárnyas, hegye felé összeolvadó szárnyakkal vagyis itt csak kétszer szárnyasan hasogatott; levélkéi lándsásak, kihegyezettek, sűrűn állók, szárnyasan hasadtak; hasábjai széles tőből hosszúkásak, szélük csipkésen fogas, főerők pelyvapikkelyes ugy mint a levél nyele és gerincze. Apró spóratokcsoportjai vesealakú hártyával vannak borítva. Tenyészik árnyékos erdőkben az egész ország hegyvidékén, helyenként az Alföldön is. Spóraérés: 7—8. Tőkéjét a galandféreg ellen használják. Tüskés pajzsika— Aspidium spinulosum (Mull.) Sw. — (Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 579. kép. i\.. 50—60 cm. Az előbbihez hasonló, de rendesen karcsúbb és zöldje halványabb; kétszer szárnyas illetőleg hasogatott levelei csaknem tojásalakúak. Az alsó szárnypár is csaknem olyan hosszú mint a többi, vagy csak valamivel rövidebb. Levelei tüskésen fűrészesek; nyelők és gerinczök csak kevéssé pelyvapikkelyes. Fátyola vesealakú. Tenyészik árnyas erdőkben az egész ország hegyvidékén. Az Alföldön csak Kecskemét mellett. Spóraérés: 7—8. Dárdás pajzsika. — Aspidium Loncliytis (L.) Sw. — (Dárdaképű páprág. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 580. kép. 2f. 40—50 cm. Levelei egyszer szárnyasak, levélkéi sarló módjára fölfelé görbülök és alapjuk felső részében kihegyezetten fülesek; kétszer fűrészesek; elsőrendű fogai erősen tüskések. A spóratokcsoportok hártyája kerek, vagy kerek vesealakú. Terem árnyas, sziklás erdőkben az északi és keleti hegyvidéken. Spóraérés: 8-9. Mocsári pajzsika. — Aspidium Thelipteris (L.) Sw. — (Tőzeg v. zsombék haraszt, mocsári páprág. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 2\. 60—80 cm. Tőkéje terjed. Levélnyele olyan hosszú mint a levéllemeze; pelyvapikkely alig van, vagy nincs is rajta; lemezének visszája gyéren mirigyszőrös, később lekopaszodó. Spóra és levélkaréjai szélükön visszagyűrtek, háromszögűek és sarlósak. Spóratokcsoportok fátyola keskeny, vagy félvesealakú, múlékony. Tenyészik tőzeges lápokban, nyirkos erdőkben, mocsarakban az egész ország hegyvidékén, sőt az Alföldön is. Spóraérés: 7 — 9. Más honi fajok: A. aculeatum (B) Sw., — angulare Kit., — Braunii Spenn., — cristatum (L.) Sw., — lobatiforme Waisb. (lobatum X Braunii) — lobdtum (Huds.) Sw., — montanum (Vogler) Aschers. Erdei hölgyharaszt. — Athyrium Filix femina (L.) Roth. — (Papragy, páprád. — Polypodium filix femina L., Aspidium filix femina Sw. — Term. r.: Páfrányfélék. Polypodiaceae.) — 64. t. 2. kép. 2\. 80—100 cm. Az erdei pajzsikához hasonló, de minden részében apróbb, gyengébb és keskenyebben szárnyas. Levelének másodrendű hasábjai lándsásak és szárnyasan hasadtak. Lemezénél jóval rövidebb nyele alapján fekete-barna és sűrűn pelyvapikkelyes, a lemez felé halvány vagy szürke zöld, sőt szalmaszínsárga, hamar lehulló pelyvapikkelyekkel, végül kopasz. Spóratokcsoportjai hosszúkásak és a levélhasábokon két sorban állnak a középérhez ferdén elhelyezve. A fátyol nagyon vékony. Tenyészik árnyas, nyirkos erdőkben, patakok mentén, szakadékokban az egész ország hegyvidékén. Spóraérés: 7—8. Más honi faj : A. alpesire (Hoppe) Nyland. 579. Tüskés pajzsika. 580. Dárdás pajzsika.