Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XXII. Osztály: Kétlakiak. Dioecia

204 Kétlakiak. 557. Gőnyés liájgyökér. 6. rend: Hatporzósak. Hexandria. A porzók száma hat, szabadok. Gőnyés háj gyökér. — Tamus communis L. — (Gönye folyondár. — Term. r.: Jamgyökérfélék. Dioscoreaceae.)— 557. Jcép. 4. 1—2"5 m. Szára kúszik. Levelei hosszúnyelűek, szívesek és kihegyezettek. Apró zöldes virágai laza fürtökben fejlődnek. Termése piros gömbölyű bogyó. Tenyészik hazánk déli felében, de nagyon szórványosan. Kertbe ültetik. 5—6. Szúrós szárcsagyökér. — Smilax aspera L. (Tőrszulák. — Term. r.: Liliomfélék. Liliaceae.) — t>- 15—16 m. Kacsokkal kapaszkodó szára szúrós. Örökzöld levelei szíves vállból háromszögűek. A levelek hónaljában fejlődő virág fürtjei illatosak. Sziromlevelei fehérek. Bogyói pirosak. Hazánkban csak Fiume mellett tenyészik. 4—5. E rendbe sorolható: Asparagus (VI. o. 1. r.)., JElodea (III. o. 3. r.), LorantJius (XXII. o. 4. r.) Rhodiola (XXII. o. 7. r.), Rumex (VI. o. 3. r.), Salix (XXII. o. 2. r.). 7. rend: Nyolczporzósak. Octandria. A porzók száma nyolcz, szabadok. Rezgő nyár. — Populus tremula L. — (Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 558. Jcép. f>. 20—25 m. Karcsú, sokáig simakérgű fa, gyakran csak cserjésedő. Levelei hosszúnyelűek, csaknem köralakúak; szögletesen fogasak; felső lapjok sötétzöld, visszájok szürkés. Levelei a legkisebb szélben is mozognak, levélnyelei oldalról összenyomottak. A barka murvapikkelyei bevagdaltak, szöszösen pillásak. Portokjai pirosak; a bibéi is pirosak. Tenyészik ritkás erdőkben az egész országban. Futóhomokot is kötnek vele. 3—4. Puha és fehér fája esztergályos és faragó munkákra alkalmas. Fehér nyár. — Populus alba L. — (Ezüstös nyár, fehér jegenye, nagy fehér-nyár. — Term, r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 25—30 m. Kérge világos hamuszínű, fiatal hajtásai és a levelek fonáka hófehéren molyhos. Levelei hosszúnyelűek, öblösen karéjosak. Barkapikkelyei kissé bevagdaltak és gyéren pillásak. Portokjai pirosak ; bibéje sárga. Terem szórványosan az egész országban, utak, árkok és vízerek mentén, gyakran ültetik is. Az északi vármegyékben csakis ültetve fordul elő. 3 — 4. Fája ugyanarra alkalmas, a mire a rezgő nyárfáét használják. 558. Rezgő nyár. Fekete nyár. — Populus nigra L. — (Fekete jegenye, topolyafa, — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 559. Jcép. %. 20—25 m. Koronája lekerekített kúpalakú. Levelei csaknem háromszögűek, kihegyezettek, alapjok csonkított; szélök fűrészes és mindkét lapjok zöld. Rügyei fényesek ; mézgás, balzsamillatú váladéktól ragadósak. Barkapikkelyei csúcsukon szőrösek. Portokjai pirosak, számuk rendszerint 12—20 között váltakozik; bibéje sárga. Terem vizek partján, erdőkben az egész országban. Az északi vármegyékben csak ültetve. 3—4. Jegenye nyár. — Popidus pyramidalis Boz. — (Jegenyefa, magyar vagy török pálma, olasz nyár, tornyos nyár, topolyafa. — Populus italica Mönch., dilatata Ait. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 61. t. 4. Jcép. f>. 25—35 m. Koronája karcsú pyramisalakú, tornyos. Agai fölfelé állók. Levelei deltoid- vagy rhombusalakúak, többnyire szélesebbek mint hosszúak; fűrészesek. Barka pikkelyei rozsdavörösek; finoman szabdalva pillásak, hamar lehullok. A, porzók száma 8—16, portokjaik bíborszinűek. Ázsiából származik és fasorokba, utak, tanyák mellé ültetik. Dugványról szaporítják ; a porzós egyének száma általában sokkal nagyobb. 3—4. 559. Fekete nyár.