Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)
XXII. Osztály: Kétlakiak. Dioecia
Kétlakiak. 199 543. Mandulalevelű fűz. 1), %. 2—8 m. Az idős törzs kérge cserepes. Levelei a mandolafáéra emlékeztetnek; kopaszok és mirigyesen fűrészesek. Barkái lazavirágúak. Porzóinak száma három; por tokjai sárgák. A porzós virágban két, a termő virágban 1 mézfejtő van; a magház kocsánya 2—4-szer olyan hosszú mint a mézfejtő; magháza kopasz, zöld. Tenyészik árkok, vizerek szélén, az egész országban. Ágai törékenyek, de tősarjai fonásra alkalmasak. 4—5. Szomorú fűz. — Salix babylonica L. — (Arva-fűz, babilóniai, bánatos fűz ; bűfa. — Term, r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 8 —10 m. Vékony, igen hosszú ágai a terebélyes koronából a földig csüngenek. Levelei hosszúkás lándsásak, hosszan kihegyezettek, élesen fűrészesek ; felső lapjokon világoszöldek, fonákukon hamvasak és egészben kopaszok. A bánat jele, ezért többnyire temetőkbe, de parkokba is ültetik. Valamennyi állítólag POPE , angol költő, kosarába font vesszőből származik; ezért minden európai fának tulajdonképen termő barkájúnak kellene lenni. Hazája bizonytalan. Babiloniában nem terem. Hazánkban a tőalak porzós példányai is teremnek, de ritkán. Kivételesen van azonban olyan fa is, melyen egy-egy barkán porzós és termős virágok találhatók. Nálánál sokkal gyakoribbak nálunk a S. alba L. és S. palustris Host, keverékfajai, melyek porzós és termő barkával találhatók általában és szintén »bánatosak«. 3 — 5. b) A barkák murva-pikkelyei csúcsúkon más szinüek. A levelek többnyire Jcerülékesek. <t) Legalább egy méter magas cserjék, többnyire fák. Csigolya fűz. — Salix purpurea L. — (Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 544. Jcép. 1), fi. 1 — 6 m. Vesszős hajtásai egyenesek, sárgák vagy pirosak. Levelei visszás-tojásalakűak, lándsásak; színükön zöldek és kopaszok, fonákukon fehéresek. Szárításkor az érhálózat erősen kitűnik. A porzószálak össze vannak nőve; a portokok piro544. Csigolya fűz. sak, elvirítás után fe545. Kötő fűz. keték. A termő magháza ülő, fehér pelyhű; a bibe rendesen ülő, zöldes fehér. Terem patakok szélén, árkok mentén az egész országban. 3—4. Vízpartok kötésére alkalmas. Vékony haj lékony vesszői finomabb fonásmunkákra használhatók. Kötő fűz. — Salix viminalis L. — (Kender-, korcs-, rekettye-, serevény-, vessző-fűz, kosár-fűz. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 545. Jcép. 1). I—4 m. Sűrűn leveles ágai veszszősek. Levelei 8—10 cm. hosszúak, keskenyek és csaknem végig egyformán szélesek; szinök sötétzöld, visszájok szürkés, selymes. Pálhái a levélnyélnél rövidebbek, keskeny lándsásak. Barkája selyemszerű, molyhos ; porzója 2, szabad, kopasz ; portokja sárga, később barnás. Magháza pelyhes. Bibeszála és bibéje aránylag hosszú, az utóbbi fonalszerű és néha egészen hasadt, sárga. Terem vízerek, folyók partján szórványosan az egész országban, de legtöbb helyt ültetve. 3—4. Fonásra kiválóan alkalmas, azért ültetik. Hamvas fűz. — Salix cinerea L. — (Rekettyefűz. — Term. r.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — ^|.2-5m, Ágai szürkék, még egy éves korukban is molyhosak. Levelei visszás-tojásalakúak vagy tojásdad-lándsásak, kihegyezettek, alapjok pedig ékalakű; szélök ép vagy apró fogacskás; felső lapjok rövid pehelyszőröktől szürkés, viszszájok ritkásan molyhos. Pálhái levélszerűek, félvesealakúak. Barkája ülő; murvái félig feketék, gyapjasok. Két porzója szabad, tövén szőrös ; portokja sárga, vagy vöröses, később barnás. A magház kocsánya 4-szer olyan hosszú mint a mézfejtő, szürkén gyapjas. Hazánk legközönségesebb fűzfája. Az Alföld vízerei mentén helyenként az egyedüli cserje és a legtöbb helyt ennek a barkáit szentelik virágvasárnapkor. 3—4. Kecske fűz. — Salix caprea L. — (Cziczamacza, hegyifűz, pálma-fűz, leányfűz, pimpófa, reketytye, rakotya fűz, barkafa. — Term. rend.: Fűzfafélék. Salicaceae.) — 546. Jcép. t>, 1—10 m. Fiatal hajtásai kissé pelyhesek, de egy esztendős 546. Kecske fűz.
