Wagner János: Hoffmann-Wagner: Magyarország virágos növényei (Budapest, 1902)

XXI. Osztály: Egylakiak. Monoecia

1 94 Egylakiak. 533. kép. 20—25 m. Levelei páratlanul szárnyasak, 5—7 levélkéjűek, erős szagúak. Porzós virágai zöldes, később megfeketedő csüngő barkában fejlődnek. Termővirágai bimbószerűek, magánosak v. 2—5-ével csomósak az ágak hegyén. Hazája Perzsia. A hol az éghajlat megengedi, mindenütt ültetik. Délibb vidékeinken helyenként el is vadult (pld. Krassó-Szörény vármegyében). 4—5. Virága a fagy iránt érzékeny. Fája igen értékes; főleg borító lemezekre használják. Négy gerezdű magjából olajat sajtolnak; eszszük és süteményekbe használjuk; éretlen termése kitűnő befőtt. b) A levelek egyszerűek, karejosak. Kocsányos tölgy. — Quercus Robur L. — (Gubacsfa, mocsárfa,suskafa, mocsártölgy.— Quercus pedunculata Ehrh. — Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) — 61. t. 2. kép. 30—40 m. Derék, nagy, terebélyes fa. Kérge mélyen repedezett. Levelei visszás-tojásalakúak, szabálytalanul, de szárnyasan öblösen karéjosak; karéjai lekerekítettek ; alapjok rendesen füles, nyelők igen rövid, majdnem hiányzik. Porzós barkái gyérvi-rágúak, vékonyak, zöldesek és csüngők. A lepel 6-levelű, 4—12 porzóval. Termő zöld virágai zöldek, és többnyire a hosszú kocsány végén 1—5-ével állanak ; leplök felül álló apró pikkelyekből áll. A magházat a murvák piros pikkelyei fogják körül; ezekből fejlődik a kupacs. Az érett termés kocsánya 8 —10 (1—16) cm. h. A makk sárgásbarna; kupacsa rásimuló, apró pikkelyekkel sűrűn fedett. Tenyészik az egész országban, a mélyebben fekvő helyeken nagy kiterjedésű erdőket alkot. 4—5. Fája értékes és tartós; kérge cserzésre szolgál ; makkját a sertés eszi. Kocsánytalan tölgy. — Quercus sessiliflora Salisb. — (Fürtös tölgy. — Term. r. : Bükkfélék. Fagaceae.) — 30—35 m. Kérge nem nagyon vastag és kevésbbé durva. A levelek nyele rendesen hosszabb, alapjok ékalakú; fonákuk, legalább az érközökön, nyár közepéig csillagszőrös. Termései kocsánytalanok, magánosan, vagy csomósán állnak. Makkja átlag kisebb, durvább tapintatű ; kupacsát simuló apró pikkelyek sűrűn fedik. Tenyészik az egész ország dombvidékén. 4—5. Fája az előbbi fájától alig különböztethető meg. Állítólag nem hasad oly jól és szilárdabb. Legközönségesebb hazai alakja a Quercus aurea Wierzb, Molyhos tölgy. — Quercus lanuginosa Lam. — (Bolyhos, magyal, mogyoró, pelyhes, szőrösödő, szöszös tölgy. — Quercus pubescens Willd. — Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) — 18—20 m. Kérge erősen ripacsos. Levéllemezének alakja nagyon változó, többnyire fordított tojásalakú, széle lehet alig karéjos, kihegyzett karéjú, öblös, mélyen hasadt, sima vagy fodros; felső lapján csoportosan szőrös, később lekopaszodó, erei kiemelkedők ; viszája sűrűn és puhán szőrös és még őszszel is van legalább az erek mentén az erek vastagságával egyenlő hosszú szőrőzete. ítügyei és hajtásai molyhosak; az utóbbiak lekopaszodók. Termései csoportosan fejlődnek, rövid (alig 1 cm. h.) kocsányon vagy egészen kocsánytalanok. Kupacs pikkelyeik háromszögűek, szőrösek, rövid, rendesen vereses barna nyelvecskével. Makkja kisebbszerű, a többi fajénál édesebb. Terem hazánk déli felében. 5. Magyar tölgy.— Quercus conferta Kit. —- (Qu. hungarica Hubeny. — Term. r.: Bükkfélék. Fagaceae.) 534. kép. f). 20 — 25 m. Csúcsrügyei hosszúkás kúpalakúak, vörösek; hátukon selymes, élükön borzasan pillás pikkelyekkel. Levele nagyobb mint bármely más hazai tölgyé mindkét lapján legalább fiatalon szőrös, fonákának főerein hosszabb sertéjű; karéjai öblösen fogasok. Kupacsának pikkelyei szálas lioszszúkásak, selymesek és lazán fedelékesek. Termései csoportosak és kocsánytalanok. Tenyészik hazánk déli, főleg délkeleti dombvidékén. 4—5. Csertölgy.— Quercus a ustriacci Willd. — (Magyar cserfa. — Term.r.: Bükkfélék. Fagaceae.) — 535. kép. 25—50 méter. Kérge mélyen re534. Magyar tölgy. 535. Csertölgy.