Kontschán Jenő – Ujvári Zsolt: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 32. - A Dunántúli-középhegység szabadon élő korongatkái és nyűgatkái (Acari, Mesostigmata, Uropodina, Gamasina, Sejina és Antennophorina) (Zirc, 2013)

Anyag és módszer - Gyűjtőhelyek és a gyűjtök

É SB M 4. ábra: Alkoholos gyűjteményi üveg a Magyar Természettudományi Múzeum Talajzoológiai Gyűjteményében (szemből és alulról). Az egyes egyedeket pásztázó elektronmikroszkóp segítségével is vizsgáltuk. Ehhez a Magyar Természettudományi Múzeum HITACHI SN 2600 típusú pásztázó elektronmikroszkópját használtuk. A meghatározott egyedeket alkoholban vagy tárgylemezen konzerváltuk, és a Magyar Természettudományi Múzeum Talajzoológiai Gyűjteményében, illetve az MTM Bakonyi Természettudományi Múzeumában helyeztük el. A begyűjtött egyedek meghatározásához Karg (1993), Bregetova (1978), Másán (2001, 2003, 2007), Másán & Fend'a (2004), Kalúz & Fend'a (2005) és Gwiazdowicz (2007) munkáit használtuk. Gyűjtőhelyek és a gyűjtők A vizsgálat során 7 tájegység - a Budai-hegység, a Visegrádi-hegység, a Pilis, a Gerecse, a Vértes, a Velencei-hegység és a Bakony-vidék (amely magában foglalja az Északi-, a Keleti- és a Déli-Bakonyt, a Balaton-felvidéket és a Keszthelyi-hegységet) ­70 településéhez tartozó több száz helyről vettünk mintát, illetve feldolgoztuk a MTM Talajzoológiai Gyűjteményében őrzött mintákat is. A minták gyűjtését a következő kollégák végezték: Balogh János (BJ), Csorba Gábor (CSG), Dányi László (DL), Fürjes Imre (FI), Garai Ágnes (GÁ), Kárpáthegyi Péter (KP), Kontschán Jenő (KJ), Kiss Márta (KM), Kutasi Csaba (KCS), Laczi Miklós (LM), Mahunka Sándor (MS), Mahunka-Papp Lujza (MPL), Merkl Ottó (MO), Murányi Dávid 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom