Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 31. - A Bakonyvidék fürkészlégy faunája (Diptera, Tachinidae) (Zirc, 2012)

A fajok jegyzéke a gyűjtési adatokkal

helye alapján inkább a Balaton-felvidékre jellemző. Kistájak: BA (1), BF (5), ÉB (2), KB (1), KH (2). UTM: 10*10 km (8), 2,5*2,5 km (11). Életmódja: Az irodalom szerint a szárazabb és melegebb élőhelyek faja. A Bakonyban eb­ből a szempontból kivételnek számít Zirc környéke (Szarvaskőt, Zirci-arborétum). Gazdái a Nephopteryx fajok (Pyralidae). Valószínűleg univoltin, de rajzása elnyúlik, a hazai adatai alapján vernalis-autumnalis (IV-IX.). Lelőhelyei: Bánta: 2003.06.26., ld 19, TS - Cserszegtomaj (TS, +MAL): 1984.08.04., Id; 1984.08.19., Id ­Fenyőfő: 1991.05.26., Id, TS - Kővágóörs: 1980.07.04., 1$, TS - Mogyorós-hegy: 1992.06.13., 3d 1$, TS ­Sásdi-rétek: 1980.07.04., 1?, TS - Szarvaskút: 1984.07.10., Id 19, TS, +MAL - Zirci-arborétum: 1990.08.07., 1$, TS, +MAL. Aplomya confinis (Fallén, 1820) Irodalom: (TÓTH 1986) Elterjedése: Palearktikum (E, Tk, KÁ, KK, Szi, Mo, Ja, TK, ÉA). Magyarország: Főleg hegyvi­dékeken gyűjtötték, de a síkságok több pontján is előkerült. Mérsékelten gyakori előfordu­lású (III.). Bakonyvidék: Eddig ismert 19 lelőhelye alapján inkább a Balaton-felvidékre és az Északi-Bakonyra jellemző. Kistájak: BA (3), BF (8), DB (1), ÉB (5), KH (2). UTM: 10*10 km (11), 2,5*2,5 km (17). Életmódja: Euriök, részben szárazabb erdőkben, cserjésekben és hegyi réteken él. Lycaenidae fajok hernyójában fejlődik. Polivoltin, vernalis-autumnalis (IV—IX.). Lelőhelyei: Balatonkenese: 1958.09.01., ly, MF - Cuha-szurdok: 1972.07.18., ld, TS - Csopak: 1959.06.15., Id, A - Csóka-kő: 1983 08.14., ld 19, TS, +MAL - Kökényes: 1975.06.10., 19, TS - Ördög­rét: 1972.07.18., 1 : 19, TS - Tátika: 1957.06.10., Id, KZ - Tihany: 1957.06.06., 1, MF - Tilos-erdő: 2007.07.13., ld 19, TS - Tódi-mező: 1983.05.17., ld, TS Zsidó-erdő: 2008.06.01., ld 19, TS, +MAL. Athrycia curvinervis (Zetterstedt, 1844) Irodalom: (MIHÁLYI 1986, TÓTH 1986) Elterjedése: Palearktikum (E, Tk, Szi, Ja). Magyarország: Főleg hegy­vidékeken gyűjtötték. Mérsékel­ten gyakori előfordulású (III.). Bakonyvidék: 14 kimutatott lelőhe­lye alapján az Északi- és a Déli­Bakonyra jellemző. Kistájak: BA (1), BF (1), DB (4), ÉB (7), KH (1). UTM: 10*10 km (9), 2,5*2,5 km (14). Életmódja: Az ismert bakonyi 11. ábra: Az Aplomya confinis lelőhelyei 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom