Podlussány Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 30. - A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera, Brachyceridae, Curculionidae) (Zirc, 2007)

Előszó

Ajánlom e kötetet a 93 éves Apámnak, akitől megtanultam észrevenni a természet szépségeit. Szépérzékét, szorgalmát és precizitását csak kis mértékben örököltem, de köszönöm. Egyszer azt mondta, ha szereted azt, amit csinálsz, nem érzed munkának. Amit a hazai és nemzetközi rovarászaiban tettem, sosem éreztem munkának. (Podlussány Attila ) ELŐSZÓ Történt, hogy 1975 májusának második felében Nyugat-Grúziában, közelebbről Abbháziában, egy főleg rovarászokból álló csoport tagjaként hódoltam a sokak számára megmosolyogtató szenvedélyemnek, a rovargyűjtésnek. Ennek köszönhetem, hogy ott, a Kaukázus festői hegyei között, Zirctől közel 2000 kilométernyire ismertem meg közelebbről, több más rovarásszal együtt Podlussány Attilát is. „A Bakony természeti képe" program akkori vezetőjeként, minden alkalmat kihasználtam, főleg az amatőr entomológusoknak a Bakonyba „csalogatására". így történt ez a Kaukázusban is. Szervező tevékenységem eredményeképpen, a csoport néhány résztvevője később valóban bekapcsolódott a Bakonyi Természettudományi Múzeum munkájába. Közülük Attila 1976-ban az elsők között kezdte meg gyűjtéseit a hegységben. Egyike lett az intézmény munkáját támogató amatőr rovarászcsoport legszorgalmasabb tagjainak. Szabad idejét feláldozva, fáradtságot nem ismerve, önzetlenül járta a Bakony hegyeit-völgyeit, kitartó szorgalommal gyűjtött, preparált és határozott. Emellett később - mások számára példamutató módon -, a múzeum bogárgyűjteményének rendezéséből is kivette a részét. Rozner Istvánnal, Szalóki Dezsővel és néha másokkal, nem egyszer késő estébe, sőt éjszakába nyúlóan fáradoztak Zircen. Csak jóval később derült ki számomra, hogy Attila a hegységgel már mintegy 10 évvel korábban kényszerű kapcsolatba került, így „Bakony-kutató" tevékenységének régebbi prózai előzményei is vannak. Akkor azonban még mit sem tudott a hegység természeti képének tervszerű kutatásáról. Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy sorkatonaként, az Ujdörögd környéki gyakorlótéren, szabadidejükben szorgalmasan gyűjtögették a vesztükre a lövészárokba „tévedt" bogarakat. Természetesen nem véletlen, hogy Attila rovarász lett, hiszen édesapja, Podlussány Lajos grafikusművész, hivatása mellett, lepkészként hazánk egyik legjelentősebb, értékes amatőr lepkegyűjteményét hozta létre. Attila fiatal korában sokat járta együtt a természetet apjával, akitől önkéntelenül is megszerette a rovarokat és a gyűjtést. A preparálás fortélyait is első kézből elsajátíthatta tőle. Néhány alkalommal magam is szívesen kísértem el őt bakonyi gyűjtőútjaira. A terepi és a múzeumi gyűjteményrendezés közbeni együttlétek alatt nem csupán jobban megismertük egymást, hanem az évek során, a „hivatalos" mellett, baráti kapcsolat is kialakult közöttünk. Mivel magam is átéltem, tapasztalatból tudom: ahogy az már lenni szokott, kezdetben Attila is válogatás nélkül gyűjtött „tücsköt-bogarat", azaz a lepkéktől, darazsaktól kezdve mindenféle „hatlábút". Csak fokozatosan vált a bogarak szerelmesévé. Egy idő után azonban a Bakony szempontjából is kedvező fejleményként belátta, hogy komolyabb tudomá-