Podlussány Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 30. - A Bakony ormányosbogár-faunája (Coleoptera, Brachyceridae, Curculionidae) (Zirc, 2007)

A fajok felsorolása

Lixus (Eulixus) punctirostris Boheman, 1843 - pontozottorrú dudvabarkó Elterjedése Dél-, Délkelet, Kelet- és Közép-Európa, valamint a Kaukázus. Tápnövénye a fehér hamuka (Berteroa incana (L.) DC). Gyűjtési adatok: Győr-Moson-Sopron megye: Bakonyszentlászló: Hódos-ér, 1924. V 8. DE. Veszprém megye: Balatonfüred: 1925. V 31. FJ; Kővágóörs: 1976. VIII. 7. ÁL, 1986. IV 27. PA; Pápateszér: 1903.; Veszprém: 1954. VII. MM. Lixus (Ortholixus) angustus (Herbst, 1795) - rövid dudvabarkó [= Lbcus sanguineus Rossi, 1826] Elterjedése Európa és Elő-Ázsia. Tápnövénye a libatop (Chenopodium)-, a hölgymái (Hieracium)-, az oroszlánfog (Leontodon)-, a pitypangfajok (Taraxacum) és a közönséges keserűgyökér (Picris hieracioides L.). Gyűjtési adatok: Veszprém megye: Nagyesztergár: Hosszú-földek, 2005. VI. 24. KCS; Öcs: Nagy-tó, 2002. IX. 6. HB; Pécsely: Bab-völgy, 2001. V 1. SZK; Tihany: 1983. IX. 10. RI; Veszprém: 1954. VI. 8. MM; Zalahaláp: Újdörögd, 1964. V 17. PA; Zirc: CSE. Lixus (Compsolixus) albomarginatus Boheman, 1843 - fehérszegélyes dudvabarkó (54. kép) Elterjedése Európa, Elő- és Közép-Ázsia, Szibéria és Észak-Afrika. Tápnövényei a rezedafajok (Reseda). Faunánkra nézve a szerző közölte új fajként (PODLUSSÁNY 1996). Gyűjtési adatok: Veszprém megye: Berhida: 1952. VII. 28-30. EJ, 1955. V. LR; Hajmáskér: 1951. VI. 1-5. SZV; Pápateszér. Lixus (Compsolixus) api cl bee ki Petri, 1904 - Apfelbeck-dudvabarkó Elterjedése Délkelet- és Közép-Európa. Hazánkban nagyon ritka. Tápnövénye ismeretlen. Gyűjtési adatok: Veszprém megye: Pápa; Pápateszér: 1905. V. Lixus (Compsolixus) ochraceus Boheman, 1843 - retek-dudvabarkó Elterjedése Észak-Afrika, Európa és Elő-Azsia. Tápnövényei a retekfajok (Raphanus). Hazánkból a szerző mutatta ki első ízben (PODLUSSÁNY 1996). Gyűjtési adatok: Fejér megye: Bodajk: 1963. VI. 13-14. PJ. Veszprém megye: Bakonybél: 1899. VIII.; 1978. V 15. OA; Balatonszepezd: 1978. VI. SZD; Pápa: WF, 1898. EF; Pula: Tálódi-rét, 1984. IX. 12. HB; Szentbékkálla: Veléte-hegy, 1983. IV 29. MOF; Ugod: 1906. VI.; 1972. V 16. BJ, 1972. V 24-25. BJ, 1973. IV 2. BJ, 1973. VII. 6. BJ; Veszprém: 1957. VI. 4. PJ; Zalahaláp: Újdörögd, 1985. V. 9-17. HG; Zirc: PÁJ. Lixus (Dilixellus) angustatus (Fabricius, 1775) - mályvafíiró dudvabarkó [= Lbcus algirus (Linné, 1758)] Elterjedése Európa, Elő- és Közép-Ázsia, valamint Észak-Afrika. Tápnövényei a ziliz (Althaea)-, az imola (Centaurea)-, az aszat (Cirsium)-, a madármályva (Lavatera)-, a mályva (Malva)-, a bükkönyfajok (Vicia) és a máriatövis (Silybum marianum (L.) Gártn.). Gyűjtési adatok: Fejér megye: Balinka: 1978. V SG. Veszprém megye: Balatoncsicsó: Bánkő, 1999. IX. 10. KCS; Balatonudvari: 1975. IV 27. PA, 1976. V. 7. SZK, 1976. V. 9. PA, 1978. V 28. RI; Balatonudvari: Kiliántelep, 1977. V. 22. RI; Berhida: 1951. VI. 1-5. SZV; Királyszentistván: 1951. VI. 1-5. SZV; Lesenceistvánd: 1973. V 4. TS; Lesenceistvánd: Uzsabánya, 1978. V. 29. PA; Pécsely: 1977. V. 22. RI; Sóly: 1985. VII. 1-4. RGY; Szentimrefalva: 1998. V 21. KÁ; Tihany: 1940. V. 25. SZV; Ugod: 1972. V 8. BJ; Várpalo-