Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 29. - A Bakonyvidék és a Balaton-medence szitakötő-faunája (Insecta, Odonata) (Zirc, 2005)
Eredmények - Vizes élőhelyek minősítése szitakötő-faunájuk alapján
12. ábra: Az összes szitakötő gyűjtőhely a Bakonyvidék és a Balaton-medence UTM hálótérképén (2,5x2,5 km) Vizes élőhelyek minősítése a szitakötő-faunájuk alapján A vizes élőhelyek diverzitása szerint változik a bennük fejlődő faunát alkotó fajok, valamint fajegyüttesek minőségi és mennyiségi összetétele. Kellő mennyiségű vizsgálati anyag birtokában, viszonylag egyszerű módszerrel, lehetőség nyílik a tenyészőhelyek közötti különbségek mérésére, illetve faunájuk alapján történő minősítésére. A környezetminősítő értékelési eljárás kidolgozása, a szitakötők előfordulási viszonyaiban rejlő információtartalom feltárása és hasznosítása céljából, Dévai György és munkatársainak nevéhez fűződik (DÉVAI - MISKOLCZI 1987). A módszer alapját az UTM hálótérképezés képezi. A munka során első lépésben az egyes fajokat a hálótérképen való előfordulási adataik alapján relatív gyakorisági kategóriákba sorolták. Ez az érték azt fejezi ki, hogy az illető taxont hány 10x10 km-es négyzetben gyűjtötték a legalább egy gyűjtőhelyet tartalmazó lehetséges 1052-ből. A kiértékelést (a növénycönológiában használatos abundancia-értékek analógiájára) tapasztalati skála könnyíti meg. < 0,0625 Szórványos előfordulású (I.) 0,0626 - 0,1250 Ritka előfordulású (II.) 0,1251 - 0,2500 Mérsékelten gyakori előfordulású (III.) 0,2501 - 0,5000 Gyakori előfordulású (IV) > 0,5001 Igen gyakori előfordulású (V) A hazai fajokat a hálótérképen való előfordulási adataik értékelése alapján az alábbi gyakorisági csoportokba sorolták (a lista csak a Bakonyvidékről és a Balaton-medencéből kimutatott taxonokat tartalmazza):
