Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

I. 1. Tihany, 1934. V. 9, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985). A hegyvidéken és a dombvidéken (a zárt erdők övében) szórványosan fordul elő és ritka, az alföldekkel határos alacsonyabb hegyvidéki és dombvidéki tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) elterjedt és gyakori. A fátlan élőhelyek, kiváltképpen a száraz gyepek jellemző állata. Nagyobb számban általában legelőkön (különösen száraz legelőkön) található, ahol rothadó növényi anyagokon, szárazodó trágyában stb. él. Fellelhető az ember környezetében (istállók alomjában, komposztban, szénatörmelékben stb.) is. Leptacinus sulcifrons (Stephens, 1833) [Leptacinus othioides auct, nec Baudi, 1870] - recés rovátkoltholyva II. 3. Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. (Tóth 1985). Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megtalálható, a zárt erdőket azonban kerüli. Bomló szerves anyagokon (avarban, istállók alomjában, komposztban, madarak fészkében, rothadó növényi maradványokon, szalmakazlak, szénaboglyák alján, szárazodó trágyában stb.) él. Nagyobb számban elsősorban az ember környezetében fordul elö. Phacophallus parumpunctatus (Gyllenhal, 1827) - kevéspontos rovátkoltholyva I. 3. Balatonederics (Tóth 1989); Balatonederics, CsE. (Tóth 1985). II. 3. Várpalota: Pétfürdő, LF. (Tóth 1985). Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A fátlan élőhelyek, elsősorban a száraz gyepek, száraz legelők jellegzetes faja. Általában nagy számban fordul elő szárazodó trágyában. Néha az ember környezetében, istállók alomjában, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb. is megtalálható. Paederinae (Fleming, 1821) - partiholyvák Paederini (Fleming, 1821) - partiholyvák Paederidus ruficollis (Fabricius, 1777) - vöröshátú partiholyva [vörösnyakú partiholyva] 1.3. Keszthely (Székessy 1943a; Tóth 1982a). A hűvös, csapadékos éghajlatú erdős hegyvidéki tájak lakója, a nagyobb folyóvizek mentén azonban a dombvidékre és a síkságra is leereszkedik. Magyarországon elsősorban a Dunántúl délnyugati felében, illetve a Kisalföld délnyugati peremvidékén, a Dráva, a Mura és a Rába mentén, valamint az Alföld északkeleti részén, a Tisza felső szakaszán fordul elő. Megtalálható még a Dunántúli- és az Északi-középhegység területén is, itt azonban rendkívül ritka: csak egy-két helyhez kötött, kis létszámú populációja ismert. Folyóvizek friss vízzel átitatott, legfeljebb gyér növényzettel benőtt, durva (kavicsos-homokos) nyers hordalékain él. Leginkább a párás, nedves környezetet kedveli; fás és fátlan élőhelyeken (égerligetekben, patakmenti mocsarakban, magaskórós réteken stb.) egyaránt előfordul. A magasabb régiókban néha (többnyire áradásokat vagy tartós esőzéseket követően) bükkösök, szurdokerdők, elvétve hegyi rétek stb. felázott, agyagos talaján is megtalálható. Rendszerint kavicsok között, kövek, fadarabok alatt, durvább növényi törmelékben, ritkán vizes avarban, mohában stb. fordul elő.