Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, fű közül, 1994. XI. 1, KCs.; Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, rostálás, 1995. II. 25, KCs. VI. Zámoly: Zámolyi-legelő, 150 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, marhatrá­gyából, 1993. X. 13, ÁL. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, a magasabb régiókban azonban ritka. Elsősorban gyepekben fordul elő, néha azonban erdőkben is megtalál­ható. Bomló szerves anyagokon (pl. avarban, dögön, gombák rothadó termőtestén, istál­lók alomjában, komposztban, madarak és emlősök fészkében, rothadó növényi marad­ványokon, szárazodó trágyában), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Egyes szakemberek véleménye szerint a kissé nagyobb termetű, hosszúkásabb fejű, kerekítettebb halántékú, kiterjedtebben és erőteljesebben pontozott fejtetejű, teljesen vi­lágos állkapcsi tapogatójú példányok önálló fajt - Gyrohypnus liebei (Staphylinus punc­tulatus) - képviselnek. (Nálunk az ilyen példányok a hűvösebb, csapadékosabb éghaj­latú vidékeken, illetve a hegyvidék magasabb régióiban gyakoriak.) Ennek a fajnak az önállóságát vizsgálataink nem erősítik meg: a nagy hasonlóság, de méginkább az átme­neti jellegű formák sokasága, elválasztását szinte lehetetlenné teszi. Párzószervének fel­építésében sem találtunk jelentős és állandó különbségeket. Leptophius flavocinctus (Hochhuth, 1849) [Staphylinus relucens auct, nec Graven­horst, 1806] - alföldi rovátkásholyva 1.3. Keszthely, GyJ. (Tóth 1985). VI. Zámoly: Zámolyi-legelő, 150 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, marhatrá­gyából, 1993. X. 13, ÁL. Szórványosan fordul elő az erdős puszták övében, az alföldekkel határos alacso­nyabb hegyvidéki és dombsági tájak meleg, száraz lejtőin, illetve az Alföldön és a Kis­alföldön. A száraz pusztagyepek, száraz legelök jellegzetes állata. Főleg szárazodó trá­gyában akadhatunk rá, előfordul azonban komposztban, rothadó növényi maradványo­kon stb. is. Hypnogyra angularis (Gangibauer, 1895) [Staphylinus glaber Gravenhorst, 1802, nec O. F. Müller, 1776; Gyrohypnus rotundicollis Stephens, 1833] - kéreglakó rovátkás­holyva -. Bakony, FJ. (Tóth 1985); Vértes, 1961. III. 24, EYS. (Bordoni 1973). 1.1. Tihany, 1939. IV. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985). I. 3. Várvölgy, 1979. V. 21, PA. II. 2. Farkasgyepű, MiO. (Tóth 1985); Fenyőfő: Kék-hegy, 500 m, Aegopodio-Alne­tum glutinosae, fakéreg alól, 1991. V. 5, ÁL.; Zirc (Kuthy 1897). II.3. Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA.; Balinka, rostálás, 1982. I. 10, PA. és RL II.5. Pannonhalma: Jánosháza, mesterséges tó, 1997. IV. 24, KCs. II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 238 m, cseres tölgyes, 1994. IV. 23, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság zárt erdeiben, az Alföld és a Kisal­föld legszárazabb éghajlatú vidékein azonban szórványosan fordul elő. Elhalt lombos­fák (pl. Alnus, Fagus, Quercus, Robinia) - ritkán tűlevelűek (pl. Pinus) - gombás korha­dékában és leváló gombás kérge alatt él; ritkábban gombásodó avarban, szénatörmelék­ben stb. is megtalálható. Xantholinus (Milichilinus) decorus Erichson, 1839 - díszes rovátkásholyva -. Bakony, FJ. (Tóth 1985); Vértes, 1961. III. 24, EYS. (Bordoni 1973).

Next

/
Oldalképek
Tartalom