Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, rothadó növényi maradványokon, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Quedius (Quedius) levicoilis (Brullé, 1832) [Staphylinus tristis auct, nec Fabricius, 1793] - dunántúli mohaholyva 1.1. Balatonfüred: Koloska-völgy, 1978. IX. 10, RL; Balatonhenye: Monostori-tó, 1978. IV. 4, RL; Hidegkút: Zsellér-hegy, 1996. VIII. 22, KCs.; Kisdörgicse: Kopasztető, cseres tölgyes, talajcsapdázás, 1998. VIII. 4-XII. 3, KCs.; Monoszló: Tar orra, 1969. XI. 21, TL.; Pécsely, 1979. IV. 8, RL; Tihany: Külső-tó, talajcsapdázás, 2000. VIII. 2-IX. 14, 2001. VI. 26, KCs.; Tihany: Külső-tó, szőlő, talajcsapdázás, 2001. X. 21, KCs. 1.2. Királyszentistván: Ugri-hegy, sziklagyep, talajcsapdázás, 1997. VI. 25-VII. 9, KCs.; Liter: Mogyorós-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 2000. VI. 8, KCs. 1.3. Keszthely, 2002. VI. 4, KoE. II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1998. X. 19, 2000. X. 5, 2000. XI. 2, KCs.; Pápateszér, gyep, talajcsapdázás, 2002. IX. 2, KCs. II.7. Oroszlány: Pénzes-forrás, 1998. IV. 4, KCs. Melegkedvelő faj. Magyarországon a Dél-Dunántúlon (Mecsek, Villányi-hegység, Zselic stb.) és a Dunántúli-középhegységben (Bakony, Vértes) fordul elő, megtalálható azonban az Alföld déli részén (Dráva-mellék) is. Elsősorban az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék lakója, helyenként azonban a síkság erdős vidékeire is leereszkedik. Nálunk vizes, nedves, üde és száraz élőhelyeken - erdőkben és gyepekben - egyaránt megtalálható. Legtöbbször bomló növényi anyagokon (pl. avarban, elhalt fák korhadó anyagában és leváló kérge alatt, gombák rothadó termőtestén, komposztban, rothadó növényi maradványokon, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt akadhatunk rá. Quedius (Quedius) meridiocarpathicus Smetana, 1958 - alföldi mohaholyva 1.1. Balatonhenye: Monostori-tó, 1978. IV. 4, RL; Csopak, 1955. IV. 7, MaM.; Tihany, 1934. V. 4, SzV. (Tóth 1985); Tihany, 1936. VI, SZ. (Tóth 1985); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Tóth 1985); Tihany: Külső-tó, talajcsapdázás, 2000. VIII. 2-IX. 14, KCs. 1.2. Liter: Sikáros, 1996. IV. 23, KCs.; Vilonya: Külső-hegy, 1996. IV. 20, KCs. ILI. Veszprém: Csatár-hegy, parlag, 1997. VII. 9, KCs. II.7. Oroszlány: Majki-hegy, szántó, 1996. XII. 8, KCs. Elsősorban a síkság lakója, szórványosan azonban a dombsági, illetve az alacsonyabb hegyvidéki tájakon is megtalálható. A melegebb éghajlatú vidékeken elég gyakori, a hűvösebb területeken csak elvétve található. Többnyire álló- és folyóvizek mentén, friss vízzel időnként elöntött, sűrű növényzettel benőtt talajokon található, előfordul azonban változó vízjárású, időnként kiszáradó élőhelyeken is. Nedves növényi anyagok között (avarban, korhadt fában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Quedius (Quedius) molochinus (Gravenhorst, 1806) [Staphylinus laticollis Gravenhorst, 1802] - sokalakú mohaholyva [vörösnyakú mohaholyva] 1.1. Tihany (Székessy 1936); Tihany, 1934. V. 4, 1940. IX. 15, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985); Tihany, 1936. VI, SZ. (Székessy 19436); Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1985).