Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
Bevezetés - A kutatás múltja és jelene
után azonban nem szerepelnek a lelőhelyek. Ehmann elsősorban a Balaton környékén gyűjtött, de (bogarászként az elsők között) megfordult a Vértesben is. Az ezerkilencszázas évek első felében felélénkült a kutatómunka. A kor ismertebb rovarászai - pl. Biró Lajos, Bokor Elemér, Csiki Ernő, Györffy Jenő, Horváth Géza, Lichtneckert Ferenc, Mihók Ottó, Stiller Viktor, Streda Rezső, Uhl József - mind megfordultak a Bakonyban, illetve néhányan a Vértesben is. Sajnos anyaguk feldolgozására nem, illetve csak kis részben került sor, és így az adatok közzététele is többnyire elmaradt. Ugyanebben az időben a Tihanyi Biológiai Kutatóintézetben dolgozó szakemberek (Biczók Ferenc, Entz Géza, Jaczó Imre, Mihályi Ferenc, Siroki Zoltán, Székessy Vilmos, Szilády Zoltán) is jelentős feltáró munkát végeztek a Bakony területén, mindenekelőtt a Tihanyi-félszigeten. Az itt gyűjtött bogarakról két dolgozat (Székessy 1936, 19436) számol be, és ezekben holyvák adatai is szerepelnek. Ebben az időszakbanjelent meg a Kárpát-medence holyvafaunájának első (sajnos befejezetlenül maradt) katalógusa (Székessy 1938a, 1938*, 1939a, 19396, 1939c, 1939a 1 , 1940, 1943a). Ez a munka, többek között, magában foglalja az addig ismert bakonyi adatok legnagyobb részét. Szerzője elsősorban korábbi irodalmi forrásokra támaszkodik, de számos új adatot is közöl, többek között a Vértes területéről. Az ezerkilencszázas évek második felében a szakemberek újabb, népesebb nemzedéke kapcsolódott be a munkába. A legtöbb kutató a Bakonyt választotta célpontjául, de néhányan a Vértesben is megfordultak. Egyesek csak egy-két alkalommal látogattak el ezekre a vidékekre, mások többé-kevésbé rendszeresen gyűjtöttek itt. Vannak közöttük olyanok, akiknek a tevékenysége csupán rövid időszakra korlátozódik, és vannak olyanok is, akiknek a munkássága jóformán az egész időszakot átfogja. A kutatásban részt vevők nagy száma miatt reménytelennek látszik mindenkit külön-külön sorra venni azok közül, akik a terület faunájának feltárásához hozzájárultak. Bár sokan tettek el holyvákat, jelentősebb anyagot csak kevesen gyűjtöttek, és még kevesebben jutottak el az anyag feldolgozásáig, esetleg az adatok közzétételéig. A bogarászok közül Kaszab Zoltánt kell itt külön is megemlíteni, aki 1936-tól csaknem három évtizeden át vett részt a kutatásban: a Bakony minden táját felkereste, sőt a Vértesben is többször megfordult. Jelentős számban gyűjtött bogarakat, köztük holyvákat is, és néhány dolgozatában egykét adatot is közöl velük kapcsolatban. A Bakony (és szűkebb környezetének) faunisztikai feltárása 1962-ben öltött szervezett formát. Ezerkilencszázötvenhétben került a Bakonyi Természettudományi Múzeumhoz Papp Jenő. Az ő nevéhez fűződik a Bakony természeti képe kutatási program gondolata. 0 maga a Bakony minden táján megfordult, a múzeum bogárgyűjteményét rendszeresen gyarapította, és holyvákat is jelentős számban gyűjtött. Az ő irányítása alatt folyt a kutatómunka 1969-ig. Ezerkilencszázhetventől 1991-ig Tóth Sándor állott a múzeum élén; maga is jelentős rovaranyagot, sok holyvát gyűjtött. Ezerkilencszázkilencvenkettőtől Futó János, majd 2003-tól Kasper Ágota vette át a szervezés feladatát. A rovarászok munkájának összehangolásában, nagyjából tíz éve, a múzeum fiatal bogarász kutatója, Kutasi Csaba is részt vesz. Tevékenysége nyomán az elmúlt időben a holyvagyűjtemény is jelentősen gyarapodott. Nem csak a Bakonyban, hanem a Vértesben is sokat gyűjtött, és több ritka, faunisztikai szempontból érdekes fajra is rábukkant. A munkaprogram elmúlt negyven esztendeje alatt kutatók egész sora fordult meg a Bakony területén. Rovarászok, mező- és erdőgazdasági szakemberek, orvosok, taná-
