Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Neobisnius villosulus (Stephens, 1833) [Staphylinus palmula Gravenhorst, 1802] vöröses ganajholyva 1.1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9., TS.; Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Székessy 19436; Tóth 1985). Elterjedt a zárt erdők övében, az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság nagyobb folyóvizei mentén. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) is megtalálható a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, de itt már nagyon ritka. Állandóan friss vízzel öntözött, kavicsos-homokos, nyers hordalékokon (kavicsok között, kövek, fadarabok alatt, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Quediini (Kraatz, 1857) [Platycnemidiformes Nordmann, 1837] - mohaholyvák Velleius dilatatus (Fabricius, 1787) - széles mohaholyva [lódarázsholyva] (5. kép) I. 1. Lovas: Malom-völgy, lombkoronaszint, boros-banános csapda, 2000. VI. 13-VII. 12, KCs. II. 3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 29, SzCs. II.6. Várgesztes: Lófő-völgy, út széléről, 2000. IX. 23, MoO. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság lomboserdeinek lakója. Elsősorban az alacsonyabb régiókban, a tölgyesek övében fordul elő, nálunk azonban mindenütt meglehetősen ritka. Rendszerint elhalt lombosfák odvában, lódarazsak fészkének törmelékében akadhatunk rá, ahol a hulladékon fejlődő legyek lárváira vadászik. Előfordul fák kifolyó nedvén is. Jobbára alkonyatkor és éjszaka mozog. Astrapaeus ulmi (Rossi, 1790) - pirosöves mohaholyva [nagy korhóholyva] 1.1. Tihany (Székessy 1936); Tihany, 1934. V. 4, 1934. V. 5, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1985). 1.2. Veszprém, 1954. X. 2, MaM.; Vilonya: Külső-hegy, lejtösztyepp, talajcsapdázás, 1997. V. 14-28, KCs. 11.2. Csesznek: Kő-árok, 1957. V. 22, PaJ. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Gyepekben és erdőkben egyaránt megtalálható (néha még kertekben, szántóföldeken stb. is előfordul), de mindenütt meglehetősen ritka. Avarban, komposztban, kövek, fadarabok alatt, rothadó növényi maradványokon stb. él. Quedius (Microsaurus) brevicornis (Thomson, 1860) - odúlakó mohaholyva 1.1. Lovas: Malom-völgy, boros-banános csapda, 2000. VI. 6-13, KCs. 11.3. Balinka: Kisgyónbánya, rothadó káposzta alól rostálva, 1989. IV. 3, PA. A hegyvidék és a dombvidék lomboserdeinek jellemző állata. Elsősorban nedvesüde erdőkben gyakori, megtalálható azonban vizes-nedves és üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben is. Elhalt lombosfák (Cerasus, Fagus, Populus, Quercus, Salix stb.) odvában, korhadékában és leváló kérge alatt, farontó rovarok járataiban, társas redősszárnyú darazsak fészkének törmelékében stb. él. Ritkábban előfordul fák kifolyó nedvén, rothadó növényi maradványokon stb. is. Quedius (Microsaurus) cruentus (Olivier, 1795) - gombakedvelő mohaholyva 1.1. Balatonfüred, Malaise-csapda, 1973. V. 29, Kel.; Lovas: Malom-völgy, lombkoronaszint, boros-banános csapda, 2000. VI. 13—VII. 12, KCs.; Nemesgulács: Gulács, nedvezö tölgyről, 1992. VI. 25, MeO.