Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Előszó

ELŐSZÓ Az immár több mint 40 éve folyó bakonykutatási program fontos állomásai az egyes csoportokról készített összegzések megjelenése. E munkák a múzeum évkönyveiben cikk formájában, illetve A Bakony természettudományi kutatásának eredményei külön köteteként látnak napvilágot. Rovarászként külön öröm számomra, ha ezek a tematikus kiadványok a rovarvilág egyes képviselőiről szólnak. Az eddig megjelent 27 kötetből mindössze 6 íródott ebben a tárgykörben. Legutóbb, a sorozat 25. köteteként Tóth Sándor zengőlegyekről írt, igazán remek alapvetését tarthatta kezében az olvasó. A jelen kiadvány, amely a holyvák családját tartalmazza, a cincérek után a második bogarakkal foglalkozó kötet a sorozatban. A holyvák, fajszámukat tekintve hazánkban az ormányosbogarak mellett a másik legnagyobb bogárcsalád, mely egyben a legnehezebb csoportok közül való. Ádám László A Bakony és a Vértes holyvafaunája c. mü szerzője a hazai holyvafauna legjobb ismerője, mintegy 20 éve foglalkozik ezzel a csoporttal. A korábban főként lemezescsápú bogarakkal foglalkozó szerző számára - saját elmondása szerint - a holyvák esetében a nehézség jelentette a fő vonzerőt, ezért kezdett velük foglalkozni. Ezidáig összesen 20 holyvákat tárgyaló közleménye jelent meg, melyek zöme a hazai holyvafauna feltárását célozza meg. Ezek közül terjedelmével is kiemelkedik a nemrégiben napvilágot látott, a Zemplén-hegység holyvafaunájával foglalkozó kiadvány, melyet Hegyessy Gáborral társszerzőségben publikált. A szerző több mint két évtizedig állt a Magyar Természettudományi Múzeum szolgálatában, ahol egyebek mellett feldolgozta a bakonyi és a vértesi holyvákat. A Bakony holyvafaunájára vonatkozó ismeretek alapjait korábban Tóth László (1937-1992) már számos publikációban közzétette. A jelen munkában Ádám László részben revideálta Tóth László bakonyi anyagát, továbbá kiegészítette az új gyűjtések eredményeivel és az elődje által fel nem dolgozott alcsaládok (Steninae, Aleocharinae) adataival. A szerző a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményén kívül több más múzeum holyvaanyagát is meghatározta. Munkájának nagyságát jól mutatja, hogy csak a Bakonyi Természettudományi Múzeumban mintegy 7000 példányt határozott meg. Jelen munka értékét növeli, hogy a Bakonyon kívül, a korábban fehér foltnak számító Vértes holyvafaunáját is tárgyalja. Őszintén reméljük, hogy a szép kiadvány hozzájárul e kevéssé ismert bogárcsoport jobb megismeréséhez. Ez utóbbit szolgálják Retezár Imre igényes és szép kivitelű fényképfelvételei is. Az egyes fajok elterjedési és élőhelyi sajátosságai mellett, külön fejezetben a természetvédelmi szempontok is helyet kaptak, ezért a kiadványt a specialistákon kívül javasoljuk a természetvédelem szakembereinek is, bár jelenleg a holyvák egyetlen faja sem áll védelem alatt. dr. Szél Győző entomológus Magyar Természettudományi Múzeum Állattára Budapest, 2004. augusztus. 30.