Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

1.2. Veszprém, 1954. IX., MaM. 1.3. Tapolca (Rédl 1894; Tóth 1985). 11.2. Eplény, 1965. VIII., TL. (Tóth 1985); Eplény, 1977. III. 26., 1977. III. 27., RI.; Eplény, kutyadögröl, 1977. III. 26., ÁL.; Fenyőfő: Kék-hegy, 1984. VII. 21., RI. 11.3. Várpalota: Inota, 1965. VIII. 10., SzK.; Várpalota: Vaskapu-völgy, 1965. V. 21., VZ. IIA Nagytevel: Uzsalpuszta, 1972. V. 23., BaJ.; Ugod, 1977. VII. 24., BaJ. II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, rókadögről, 1996. IV. 30., ÁL. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Gyepekben és erdőkben egyaránt megtalálható, a sötét, hűvös, illetve a vizes-nedves élőhelyeket azonban kerüli. Rendszerint nagy testű állatok oszló tetemén fordul elő, kivételesen azonban rothadó növényi maradványokon, illetve trágyában is ráakadhatunk. Emus hirtus (Linnaeus, 1758) - bundás holyva 1.1. Badacsonytomaj: Badacsony (Kuthy 1897; Tóth 1985). I. 3. Tapolca (Rédl 1894; Tóth 1985). II. 2. Lókút: Papod, LR. (Tóth 1985). Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója. Leggyakoribb száraz pusztagyepekben (főleg száraz legelőkön), egyébként nedves-üde gyepekben, kivételesen üde-száraz erdőkben, cserjésekben is előfordul. Nagy testű növényevő állatok (többnyire a marha) terjedelmesebb trágyakupacaiban él, kivételesen azonban fák kifolyó nedvén, rothadó növényi anyagokon is megtalálható. Dinothenarus pubescens (De Geer, 1774) - ezüsthasú holyva 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, 1969. VII. 9-10., PaJ.; Tihany, 1934. IV. 13., MF. (Tóth 1985). I. 3. Tapolca (Rédl 1894; Tóth 1985). ILI. Sáska, legelő, 1978. V. 6., RI. II. 2. Bakonyoszlop, 1973. IV. 6., TS.; Bakonyszücs: Kőris-hegy, 1973. VIII. 1., SnI. és TS.; Herend: Aranyos-patak, 1962. V. 17., PaJ. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) rendszerint a nagyobb folyók ligeteiben fordul elő, de nagyon ritka, csupán egy-két lelőhelye ismert. Elsősorban zárt erdőkben él, de a magasabb régiókban gyakran megtalálható nedves-üde gyepekben is. Legtöbbször trágyában, ritkábban dögön vagy gombák rothadó termőtestén, rothadó növényi maradványokon stb. akadhatunk rá. Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) - sárgatérdü holyva 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, 1982. VIII. 24., SzD.; Felsőörs: Malom-völgy, talajcsapdázás, 2000. VI. 13-VII. 12., HB. és KCs.; Kékkút, 1976. VI. 13., ÁL.; Kisapáti: Szent György hegy, 1998. IV. 26., KCs.; Mindszentkálla: Öreghegy, 1992. IV. 4-6., RI.; Tihany, tájvédelmi őrház, 1983. IV. 24., TS. 1.2. Liter: Bendola-patak, nedves rét, talajcsapdázás, 1996. VI. 6., KCs. 1.3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2., SZs.; Zalaszántó: Tátika, 1954. V, LR. (Tóth 1985); Zalaszántó: Tátika, egyelés, 2000. VI. 27., SZs. ILI. Szentgál, 1957. V. 22., PaJ.