Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetvédelmi vonatkozások

vízi és víz által befolyásolt élőhelyein - többnyire egykori árterületeken, kiterjedtebb mocsárvidékeken, lápokban, láperdőkben - maradtak fenn (pl. Atanygnathus terminalis; Tetartopeus quadratus; Stenns ampliventris, S. kiesenwetteri; Gymnusa brevicollis; Olophrum piceum, Acidota crenata; Micropeplus caelatus). Hegyvidéki égerligeteink, szikla- és szurdokerdeink, magashegységi bükköseink, fenyőelegyes erdeink stb. szintén megőriztek jégkori, reliktum jellegű elemeket (pl. Gabrius exspectatus, Quedius plagiatus; Phloeopora nitidiventris, Atheta parapicipennis, Aloconota currax, Phymatura brevicollis, Leptusa flavicornis; Mycetoporus niger, Tachyporus corpulentus, Sepedophilus constans; Xylostiba monilicornis, Phloeostiba lapponica; Deliphrosoma prolongatum; Proteinus crenulatus). Az alacsonyabb területek vizes, nedves és üde élőhelyein azonban inkább csak a felmelegedést jobban tűrő fajok (pl. Ocyusa maura, Phloeopora opaca, Dochmonota rudiventris, Hydrosmecta delicatula; Aploderus caesus, Oxytelus fulvipes) maradtak fenn. Közülük nem egy úgy alkalmazkodott mai, melegebb éghajlatunkhoz, hogy az imágók csupán a téli félévben tevékenykednek. A jégkor utáni maradványok az utolsó eljegesedést követő, ó-holocén meleg éghajlatú időszak emlékei; a klimatikus puszta korszakának egykor elterjedt, ma megritkult keleti, főként pontusi elemei. Meleg, száraz élőhelyeink sok déli (mediterrán, kelet-mediterrán, balkáni) faja szintén ebből az időszakból származik. Az ó-holocén melegkor pusztai élővilágának elemeivel ma leginkább az Alföldön és az erdélyi Mezőség területén - elsősorban szikesek és laza homoktalajok gyepjeiben - találkozhatunk, de sok kizárólagos faj él a Bánság, illetve az Adria partvidékének balkáni tölgyeseiben, szubmediterrán bokorerdeiben, szárazgyepjeiben is. Az ó-holocén kor bogárfaunáinak meleg- és nedvességkedvelő elemei hazánkban mocsarakban (pl. Philonthus viridipennis, Erichsonius subopacus; Pseudomedon obscurellus, Cryptobium collare; Tachyusa nitella, Anaulacaspis laevigata), illetve nyáron kiszáradó élőhelyeken, réteken, szikeseken maradtak fenn. Szikes területeink állatvilága - mivel az elmúlt időkben többé-kevésbé zavartalanul fejlődhetett - bővelkedik nedvességkedvelő, reliktum jellegű fajokban (pl. Luzea graeca, Scimbalium anale; Tomoglossa luteicornis, Brundinia marina, B. meridionalis, Actophylla varendorffiana; Planeustomus kahrii, Carpelimus transversicollis, Bledius bicornis, B. fergussoni, B. furcatus, B. verres, Platystethus rufospinus). Meleg, száraz élőhelyeink faunája szintén gazdag maradványelemekben, a holyvák azonban ebben a csoportban viszonylag kis számmal vannak képviselve. Reliktum jellegű fajok ma elsősorban az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék délre néző lejtőin élnek (pl. Tachinus bonvouloiri), de kisebb részben még az Alföldön is honosak. Lösz- és homokpusztáinkon a hegyvidékekről leereszkedő meleg- és szárazságkedvelő elemek mellett még néhány kizárólagos faj is előfordul (pl. Aleochara egregia; Bledius pygmaeus). Bennszülött fajok - Ezek a Kárpát-medence, illetve Magyarország kizárólagos fajai. Bennszülött holyvafajaink legtöbbje a Kárpátok területén él. Egyes fajok az egész kárpáti faunatartományban megtalálhatók, mások az Északi-Kárpátok faunavidékén kizárólagosak, megint mások csakis a Keleti-Kárpátok faunavidékén fordulnak elő. Bennszülött fajokban leggazdagabb a Keleti-Kárpátok faunavidéke, ahol egyes faunajárások is kizárólagos fajokkal bírnak. Horvátország magashegységei endemizmusokban szegényebbek, középhegységeinkben pedig csupán néhány bennszülött holyvafaj fordul elő. Dombvidékeinken és alföldjeinken bennszülött elemeket csak kivételesen találunk.