Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék meleg, száraz lejtőinek lakója, az itt tenyésző gyepes aljnövényzetű, üde-száraz erdők jellegzetes faja. A Villányi-hegység, a Mecsek, a Zselic, illetve a Dunántúli-középhegység mediterrán jellegű melegkedvelő erdeiben viszonylag gyakori, az Északi-középhegység kontinentális jellegű melegkedvelő erdeiben szórványosan fordul elő és kifejezetten ritka. Inkább erdei állat - főleg melegkedvelő tölgyesekben, bokorerdőkben stb. él -, megtalálható azonban száraz pusztagyepekben, száraz legelőkön stb. is. Elsősorban korhadó növényi maradványokon (pl. avarban, fűgyökerek között) fordul elő. Omalium excavatum Stephens, 1834 - magashegyi barázdásholyva II.2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5., PA. és RI. A hűvös, csapadékos éghajlatú erdős tájak, magashegységek lakója. Hegyvidéki erdeink felső régióiban, illetve az erdőhatár fölötti havasi cserjésekben és gyepekben helyenként elég gyakori, az alacsonyabb területeken azonban már csak elvétve található. Magyarországon biztosan csak a Bakonyból ismert. Elsősorban bomló növényi anyagokon (avarban, fák kifolyó nedvén, szalma- és szénakazlak alján, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Előfordul kisemlősök (pl. Marmota, Mus, Talpa) föld alatti fészkében, járataiban is. Omalium imitator Luze, 1906 - barnáshátú barázdásholyva -. Vértes (Tóth 19826). Elterjedéséről, környezeti igényéről, életmódjáról keveset tudunk. Állattani irodalmunk Magyarországról és Szlovákiából is említi, az adatok nagy része azonban ellenőrzésre szorul. (Az általunk látott magyarországi anyagban e név alatt csak az Omalium caesum világos színű példányait találtuk.) Melegkedvelő állat, tehát valószínű, hogy elsősorban az alacsonyabb hegyvidék és a dombvidék lakója, környezeti igénye és életmódja pedig bizonyára az Omalium cinnamomeum fajéhoz hasonló. Omalium littorale Kraatz, 1857 - sókedvelö barázdásholyva 1.2. Sóly, BiL. (Tóth 1980). A hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon fordul elő igen szórványosan. Nálunk rendszerint álló- és folyóvizek homokos-iszapos partján - főként sókban, mészben, bázisokban gazdag üledékeken -, időszakosan felázott, elöntött réteken, nedves legelőkön, szikeseken található, de ráakadhatunk még homokos talajok száraz gyepjeiben is, ahol a laza homok sajátos vízháztartása (a felszín könnyen kiszárad, az alsó rétegek azonban tartósan nedvesek) teszi lehetővé előfordulását. Nedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. él. Omalium rivulare (Paykull, 1789) [Staphylinus cursor O. F. Müller, 1776] - gödörkés barázdásholyva [barázdás holyva] -. Bakony, CsE. (Tóth 1980); Bakony, WF. (Tóth 1980). 1.1. Balatoncsicsó: Erdészlak, 1977. V. 22., RL; Balatonfüred, Malaise-csapda, 1973. V. 29., Kel.; Gyulakeszi: Csobánc, Quercetum petraeae-cerris, 1995. V. 11, HH. (Horváth 1998); Káptalantóti: Cseres-hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1996. X. 15, HH. (Horváth 1998); Kővágóörs, 1976. VIII. 7, ÁL.; Lovas: Király-kút, 1976. VI. 5, RL; Mindszentkálla: Felső-erdő, Quercetum petraeae-cerris, 1995. VI. 30, 1995. X. 3, HH. (Horváth 1998); Mindszentkálla: Hajagos, fás legelő, 1995. V. 1, 1996. III. 28, HH. (Horváth 1998); Mindszentkálla: Kő-hegy, Quercetum petraeae-cerris, 1996. VII. 6, HH. (Horváth 1998); Mindszentkálla: Öreghegy, 1990. V. 30-31, 1992. III. 1, RL; Ta-