Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

poles: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9, TL.; Kövágóörs: Kornyi-tó, fűhálózás, 1988. X. 16., PA.; Tihany (Székessy 1939c/); Tihany, 1934. V. 14., 1939. IV. 15., SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1939. VI. 21., BF. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998). 1.2. Balatonalmádi, Lottó üdülő, 1976. VII. 2., KG.; Balatonalmádi: Káptalanfüred, 1971. VII. 10., TL.; Veszprém: Séd, 1957. VIII. 6., PaJ. (Tóth 1980). 1.3. Balatonederics (Székessy 1939c/); Balatonederics, EF. (Tóth 1980; Horváth 1998); Balatonederics, GyJ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Balatonederics, HG. (Tóth 1980; Horváth 1998); Gyenesdiás (Székessy 1939c/); Gyenesdiás, 1912., HG. (Tóth 1980; Horváth 1998); Gyenesdiás, fenyves erdő, lámpafényre repült, 1949. VII. 12-28., KZ. (Tóth 1980; Horváth 1998); Keszthely, 2000. VII. 25., KoE. II.1. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897; Székessy 1939c/; Tóth 1980). II.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1999. IX. 21, 2000. IV. 20, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, törzscsapdázás, 2000. IV. 20, KCs.; Bakonyszentlászló: Halastó, 1971. VII. 8, TL. II.6. Csákberény: Csípő, 200 m, Cynodonto-Festucetum pseudovinae, fűhálózás, 1994. III. 31, ÁL.; Oroszlány: Mindszentpuszta, 1974. IV. 13-15, PA. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. A vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt megtalálható, nagyobb számban azonban csak vizes-nedves vagy legalább időszakosan felázott, elöntött, bomló növényi maradványokban gazdag talajokon fordul elő. Álló- és folyóvizek partján, mocsarakban, lápokban, réteken, nedves legelőkön, vizes-nedves erdőkben stb. igen gyakori. A talajba ás járatokat; gyakran kavicsok között, kövek, fadarabok alatt, víz által partra sodort uszadékban, ritkábban avarban, komposztban, korhadt fában, rothadó növényi maradványokon, trágyában stb. található. [Platystethus (Craetopycrus) nodifrons Mannerheim, 1830 - északi korhóholyva] 1.3. Balatonederics (Székessy 1939c/; Tóth 1980; Horváth 1998). Európa és Szibéria hűvös éghajlatú tájainak jellemző faja, Közép- és Dél-Európa melegebb éghajlatú területein csak magashegységekben fordul elő. Irodalmi források szerint a Kárpátokban is megtalálható (jobbára az északi és keleti területeken), de mindenütt nagyon ritka. Legtöbbször álló- és folyóvizek partján, vizes-nedves gyepekben, fenyéreken stb. akadhatunk rá. Iszapban, bomló növényi maradványokon él, néha azonban szárazodó trágyában is megtalálható. Hazánkban aligha fordul elő: a korábban közzétett magyarországi adatok - közöttük a balatonedericsi is - a hasonló Platystethus nitens fajra vonatkoznak. Platystethus (Craetopycrus) rufospinus (Hochhuth, 1851) - sziki korhóholyva 1.3. Keszthely, 1995. V. 2-27, SZs. Az Alföld meleg, száraz éghajlatú vidékeinek jellemző faja. A délkeleti országrészben (Békés és Csongrád megyében) nem kifejezetten ritka, máshonnan azonban csak egy-két lelőhelye ismert. A homokos-iszapos, sókban, bázisokban gazdag üledékeket, szikes talajokat kedveli (főleg szikes tavak, pocsolyák partján, szikes mocsarakban, szikes réteken stb. fordul elő), elvétve azonban nedves réteken, nedves legelőkön, illetve