Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetvédelmi vonatkozások

S. melanarius, S. nitens, S. phyllobates, S. pusillus, S. scrutator, Aleochara egregia, A. funehris, A. puberula, Ischnoglossa obscur a, Oxypoda arborea, O. miranda, Derocala longitarsis, Ocyusa maura, Ilyobates mech, Amarochara umbrosa, Phloeopora nitidiventris, Ph. opaca, Atheta autwnnalis, A. parapicipennis, A. picipennoides, A. spatula^, spelaea, Aloconota currax, A. subgrandis, Dochmonota rudiventris, Tomoglossa luteicornis, Brundinia marina, B. meridionalis, Actophylla varendorffiana, Tachyusa exarata, T. nitella, Anaulacaspis laevigata, Phymatura brevicollis, Bolitochara mulsanti, Leptusa flavicornis, L. fuliginosa, Pseudomicrodota jelineki, Silusa rubra, Gyrophaena rugipennis, G. transversalis; Mycetoporus niger, Tachyporus corpulentus, T. quadriscopulatus, T. tersus, Sepedophilus constans, Tachinus bonvouloiri, T. marginellus, T. pallipes, T. rufipennis; Planeustomus kahrii, Carpelimus transversicollis, C. ganglbaueri, Bledius defensus, B. erraticus, B. longulus, B. procerulus, B. pygmaeus, B. verres, Aploderus caesus, Oxytelus fulvipes, Platystethus rufospinus; Omalium rugatum, Xylostiba monilicornis, Phloeostiba lapponica, Eusphalerum signatum, Deliphrosoma prolongatum, Olophrum piceum, Acidota crenata, Lestevapubescens, Geodromicus suturalis, Anthophagus alpestris, A. forticornis; Proteinus crenulatus. Sebezhető fajok - Azokat a holyvákat - a korábban említett mintegy 400 faj nagyobb részét - soroljuk ide, melyekről egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy fennmaradásukat a természeti állapotok romlása milyen mértékben fenyegeti. Ezek a fajok nálunk általában szórványosan fordulnak elő, és többnyire bizonyos élőhelyekhez, illetve meghatározott környezeti feltételekhez ragaszkodnak. Helyhez kötöttségük vagy ritkaságuk miatt népességeik veszélyeztetett helyzetbe kerülhetnek. Maradványfajok - A Föld történetének valamely korábbi korszakában, a maitól eltérő éghajlati viszonyok között nagyobb elterjedésűek és gyakoribbak voltak, a megváltozott körülmények folytán azonban visszahúzódóban, eltűnőben vannak. Többségük faunaterületünkön csak meghatározott, szűkre szabott feltételek között, rendszerint egymástól többé-kevésbé elszigetelt kicsiny területeken, és rendesen kis számban fordul elő. A jégkor előtti maradványok olyan melegkedvelő fajok, melyek a Kárpát-medence területén vészelték át a negyedkor éghajlatváltozásait: itt éltek át több jeges időszakot, de legalább az utolsó eljegesedést. Többnyire mediterrán rokonságú balkáni elemek, kis elterjedésű, elszigetelt előfordulású bennszülött fajok tartoznak ide. Rendszerint délre néző köves-sziklás lejtőkön, a talaj felszíne alatt élnek. Hazánkban ennek a csoportnak nincsen képviselője. A jégkori maradványok olyan hüvösségkedvelő fajok, melyek faunaterületünkön a negyedkor jeges időszakaiban elterjedtebbek voltak, illetve az utolsó eljegesedés idejéből maradtak vissza. Többnyire északi (euroszibériai) eredetű, arktikus-alpin havasi, illetve szubarktikus lápi vagy erdei fajok tartoznak ebbe a csoportba. Többségük a Kárpát-medence magashegységeiben él. Az arktikus-alpin fátlan vidékek (tundrák, havasi gyepek) fajaival ma jobbára csak az erdőhatár fölötti területeken találkozhatunk. A szubarktikus és alhavasi erdős tájak (lápok, nedves-üde rétek, tűlevelű és lombelegyes erdők) jellegzetes állataira azonban az alhavasi régiókon kívül még középhegységeinkben, illetve elvétve dombvidékeinken és alföldjeinken is ráakadhatunk. Magyarország területén a valódi jégkori reliktumok száma igen csekély. Ilyenek csupán barlangokban (pl. Atheta spelaea), illetve a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájak