Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon, az Alföld és a Kisalföld szárazabb éghajlatú vidékein azonban jobbára csak a nagyobb folyók mentén, árnyas, párás erdei környezetben fordul elö. Folyó- és állóvizek friss vízzel átitatott vagy szárazodó, gyér növényzettel benőtt, homokos-iszapos nyers áradmányain, üledékein él. Carpelimus (Carpelimus) anthracinus (Mulsant et Rey, 1861) - sziki iszapholyva I. 1. Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Tóth 1980; Horváth 1998). Elterjedt az erdős puszták övében, az alföldekkel határos dombsági tájakon, illetve az Alföldön és a Kisalföldön. A meleg, száraz éghajlatú vidékek, az üledékes, homokos-iszapos, friss vízzel átitatott talajok jellemző állata. Változó vízjárású (tavasszal és ősszel jó vízellátású, a tenyészidöszak nagyobb részében azonban szárazodó) gyepes élőhelyeken (árterületeken, sekély tavak, pocsolyák partján és szárazodó medrében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön stb.) fordul elő. A Nap által erősen besugárzott, növényzettel gyéren benőtt helyeket, a kevésbé kötött, jobb vízellátású, sókban, bázisokban gazdag talajokat (különösen a szoloncsák szikeseket) kedveli. Folyóvizek nyers hordalékain, mészben szegény üledékeken, szolonyec szikeseken, pangóvizes területeken kifejezetten ritka, illetve hiányzik. A talajba ás járatokat; néha turzás által partra vetett vizes-nedves növényi törmelékben is ráakadhatunk. Carpelimus (Carpelimus) fuliginosus (Gravenhorst, 1802) - selymes iszapholyva II. 3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VIII. 11, SzCs. Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A vizesnedves vagy legalább időszakosan felázott, elöntött talajok jellemző állata, és inkább a fátlan élőhelyeket részesíti előnyben. Legtöbbször mocsarak, rétek, nedves legelők, ritkábban ligeterdők stb. iszapos vagy agyagos talajain fordul elő. Vízpartok nyers áradmányain, üledékein elég ritka, és a nagyon zárt, sűrű növényzettel benőtt, erősen árnyékolt helyeket is kerüli. A talajba ás járatokat; gyakran található kövek, fadarabok alatt, víz által partra sodort uszadékban, vizes-nedves avarban, néha komposztban, szárazodó trágyában stb. is. Carpelimus (Carpelimus) obesus (Kiesenweter, 1844) [Trogophloeus memnonius auct, nec Erichson, 1840] - pohos iszapholyva 1.1. Csopak, fénycsapdázás, 1977. VII. 10, HS.; Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL.; Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 11., TL. (Tóth 1980; Horváth 1998); Kapolcs: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9, TL.; Kővágóörs: Kornyi-tó, parttaposás, 2000. VI. 10, KCs.; Tihany, 1939. VI. 21, BF. (Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436; Tóth 1980; Horváth 1998); Tihany: Külső-tó, 1983. IX. 10, RI. 1.2. Balatonalmádi: Káptalanfüred, 1971. VII. 10, TL. 11.2. Bakonybél: Gerence, 1972. VIII. 11, TL. 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 13, 1999. VIII. 11, 1999. VIII. 12, 1999. VIII. 17, 2000. IV. 27, 2000. IV. 29, 2000. IV. 30, 2002. VII. 7, 2002. IX. 26, SzCs.; Bodajk, LF. (Tóth 1980); Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. Vizes-nedves vagy időszakosan felázott, elöntött talajú élőhelyeken a hegyvidéktől a síkságig mindenütt megtalálható. Folyóvizek magasabb árterén, állóvizek partján eutróf állóvízi és mezotróf patakmenti mocsarak, magassásosok, forráslápok, lápok, rétek, nedves legelők, láp- és ligeterdők stb. iszapos, agyagos vagy tőzeges talajain - igen gyakori. Vízpartok nyers áradmányain, üledékein ritka, és a nagyon zárt, sűrű növény-