Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetvédelmi vonatkozások

Xantholinus azuganus, X. kaszabi, Astenus gracilis, A. rutilipennis, Stenns carpathicus, Aleochara funebris, Ischnoglossa obscura, Oxypoda arborea, O. mutata, Maurachelia roitbali, Ilyobates mech, Phloeopora nitidiventris, Atheta parapicipennis, A. picipennoides, A. spatula, A. subterranea, Geostiba chyzeri, Aloconota currax, A. subgrandis, Phymatura brevicollis, Leptusa flavicornis, Tachinus marginellus, Omalium exiguum, Xylostiba monilicornis, Deliphrosoma prolongatum, Acidota crenata, Lesteva luctuosa, L. pubescens, Anthophagus forticornis, Proteinus crenulatus), illetve a Kárpátok területéről hazánk északkeleti peremvidékeire a nagyobb folyók (Hernád, Tisza) mentén jutnak el (pl. Philonthus rufimanus, Paederidus carpathicola). Az egyes fajok elterjedését térképen ábrázolva a legtöbb esetben nem kapunk semmilyen értékelhető mintázatot. Rendszerint azoknál a fajoknál rajzolódik ki valamilyen kép az elterjedésről, melyek előfordulása magassági zónákhoz, növényzeti övekhez igazodik (3. ábra). A fajok elterjedése tehát - más tényezők figyelembe vétele nélkül - az egyes állatföldrajzi tájak, kistájak elválasztásához alig ad támpontot. Papp (1968) a Bakony területét - 73 állatfajt (ún. színező faunaelemet), az eltérő éghajlati hatásokat, illetve a hegység földrajzi tagoltságát stb. figyelembe véve - öt faunakistájra osztotta fel. Ez a felosztás lényegében megegyezik a fentebb vázolt rendszerrel, csupán részleteiben tér el tőle. Az eltérések miatt az egyes kistájak korábban bevezetett számozását (I. Balaton-felvidék, II. Keszthelyi-hegység, III. Déli-Bakony, IV. Eszaki-Bakony, V. Keleti-Bakony) itt sajnos nem lehetett tovább vinni; új rendszert kellett kialakítani: I. Balaton vidéke (Balatonicum): 1.1. Balaton-felvidék, 1.2. Veszprémifennsík, 1.3. Keszthelyi-hegység vidéke - II. Bakony-Vértes vidéke (Vesprimense): II.1. Déli-Bakony, II.2. Eszaki-Bakony, II.3. Keleti-Bakony, 11.4. Bakonyalja, II.5. Sokoró, II.6. Vértes, 11.7. Bársonyos vidéke - III. Belső-Somogy vidéke (Somogyicum): Tapolcai-medence vidéke - IV. Külső-Somogy (Kaposense): Balatoni-Riviéra - V. Kelet-Zalai-dombság vidéke (Saladiense): Devecseri-Bakonyalja - VI. Mezőföld vidéke (Colocense): Zámolyi-medence vidéke. TERMÉSZETVÉDELMI VONATKOZÁSOK A faunisztikai kutatásoktól ma többnyire elvárják, hogy a természetvédelmi célú tevékenységhez (állapotfelmérés, élőhely-minősítés stb.) is szolgáltassanak adatokat. A rovarok esetében azonban ezeknek az igényeknek többnyire nem tudunk megfelelni. A rovarokkal foglalkozó szakember egy-egy terület állapotáról leginkább az ott élő fauna összetétele alapján mondhatna véleményt, erre azonban még jó ideig nem lesz képes. A rovarok közösségei ugyanis túlságosan sokfélék, megkülönböztetésükre, elemzésükre stb. a kutató ma még aligha gondolhat. A gyakorlatban tehát a rovarász elsősorban egyes fajok (nevezhetjük ezeket színező elemeknek) jelenléte, száma, viszonylagos gyakorisága stb. alapján kénytelen minősíteni, és a fajok együttesét csak bizonyos korlátok között veheti figyelembe. Színező elemként mindenekelőtt azok a csekély tűrőképességü fajok jöhetnek számításba, amelyek ragaszkodnak bizonyos környezeti feltételekhez (magassági régiókhoz, élőhelytípusokhoz stb.). Ezeknek a fajoknak a puszta jelenlétéből azonban általában még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Egy terület természetvédelmi