Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)
Állatföldrajzi felosztás
zetten hűvösségkedvelö, nedvességigényes, magasabb hegyvidéken élő fajok, amelyek egyelőre csak a Kőszegi-hegységből (pl. Ocypus tenebricosus), a nyugat-dunántúli peremvidékről (pl. Tachyporus corpulentus), a Nyugat- és a Dél-Dunántúlról (pl. Philonthus cyanipennis) ismertek, vagy még az északkeleti peremvidékeken is előfordulnak (pl. Othius subuliformis, Stenus impressus, Aleochara lata). Valamennyi felsorolt faj közös jellemzője, hogy a hazánkénál hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú területeken, magasabb hegyvidékeken, pl. a Kárpátokban, többnyire általánosan elterjedtek. Elterjedésüket tekintve az előzőekhez hasonlók, de inkább az alacsonyabb régiókban élnek a harmadik csoport fajai. Ezek az állatok többnyire vizes-nedves élőhelyeken fordulnak elő. A hegyvidékről, illetve a dombvidékről legtöbbször - jobbára a nagyobb folyók mentén - a síkságra is leereszkednek. Egyesek hazánk nyugati, délnyugati felében többé-kevésbé elterjedtek, a keleti országrészből azonban ismeretlenek (pl. Oxypoda rufa, Atheta europaea), illetve a Duna vonalát éppen csak átlépik (pl. Olophrum viennense). Mások az ország nyugati, délnyugati felében és hazánk északkeleti peremvidékein is jelen vannak (pl. Neobisnius vülosulus, Bledius cribricollis), az Alföld nagy részén azonban hiányoznak. Ebben a csoportban is akadnak olyan fajok, melyek csak a Nyugat-, illetve a Délnyugat-Dunántúlon honosak (pl. Philonthus nigrita, Euryporuspicipes, illetve Paederidus rubrothoracicus), olyanok, melyek az ország nyugati és északkeleti peremvidékein is jelen vannak (pl. Paederus brevipennis, Ochthephilus omalinus), a Bakonyból azonban egyelőre ismeretlenek. A negyedik csoportba az Alföld és a Kisalföld meleg, száraz éghajlatú területeinek jellemző fajait soroljuk. A melegkedvelő elemek többsége nem csak a síkságon, hanem az alföldekkel határos dombsági, illetve alacsonyabb hegyvidéki tájakon is megtalálható, kisebb részük azonban - a nagyobb folyók árterületének jellemző állatai, a sókban, bázisokban gazdag talajok, szikes puszták, illetve a homokpuszták jellegzetes fajai - a hegyvidékről hiányoznak. Az Alföld és a Kisalföld jellemző holyváinak nagyobb része a Bakony és a Vértes területén is előfordul. Fellelhetők itt - a hegylábak lejtőin, a délre néző hegyoldalakon - a száraz gyepek fajai (pl. Philonthus scribae, Ph. spermophili, Leptophius flavocinctus, Xantholinus coiffaiti, Aleochara milleri, Coprophilus piceus). Tavak, pocsolyák üledékein, mocsarakban stb. megtaláljuk a meleg- és nedvességkedvelő fajok egy részét (pl. Tasgius ater, Rabigus pullus, Quedius meridiocarpathicus, Paederus balcanicus, Astenus pulchellus, Dacrila fallax), sőt a sókban, bázisokban gazdag talajok, szikes puszták jellemző fajainak némelyikét (pl. Philonthus salinus, Astenus bimaculatus, Carpelimus anthracinus, Bledius spectabilis, B. tricornis, B. unicornis, Platystethus rufospinus) is. A homokvidékekről valódi karakterfajok (pl. Bledius pygmaeus) még nem kerültek elő, és hiányozni látszanak a nagyobb folyók árterületének jellemző állatai (pl. Dévia prospéra) is. Az Alföld déli és középső területeinek jellemző fajait, reliktum jellegű ritkaságait (pl. Philonthus cochleatus, Stenistoderus nothus, Luzea graeca, Scimbalium anale, Aleochara crassa, A. egregia, A. puberula, Brundinia marina, B. meridionalis, Actophylla varendorffiana, Tachyusa nitella, Anaulacaspis laevigata, Planeustomus kahrii, Carpelimus transversicollis, Bledius fergussoni, B. fossor, B. pygmaeus, B. verres, Anotylus mendus) valószínűleg hiába keressük a Bakony-Vértes területén. Ezek a nagyrészt déli és keleti származású fajok a Kárpát-medencébe feltehetően az utolsó eljegesedést követő melegkorban vándoroltak be. Egykor bizonyára sokkal elterjedtebbek voltak - néhányuk előfordulását a korábbi idők-