Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Tachyusini (Thomson, 1859) - cingárholyvák Gnypeta carbonaria (Mannerheim, 1830) - kormos cingárholyva 1.1. Tihany, 1939. VI. 21., BF. (Székessy 19436). III. Szigliget, hajóállomás, 1976. VI. 30, Kel. Szórványosan fordul elö a hegyvidéken (inkább csak az alacsonyabb régiókban), a dombvidéken és a síkságon. Az Alföldön és a Kisalföldön jobbára csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók mentén található. Környezeti igénye és életmódja a Gnypeta rubrior fajéhoz hasonló. Gnypeta ripicola (Kiesenwetter, 1844) [Aleochara subpubescens Stephens, 1832] busafejű cingárholyva I. 1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL. II. 2. Ugod: Hubertlak, patakmenti kő alól, 1967. VI. 26-29, PaJ. II.3. Bodajk: Gaja, 1971. IX. 24, TL. Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain fordul elő szórványosan. Az Alföldön és a Kisalföldön csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert néhány lelőhelye. Nagyobb folyóvizek partján és alacsony árterén, friss vízzel átitatott vagy szárazodó, gyér növényzettel benőtt, homokos-iszapos nyers hordalékokon él. Elvétve friss vizű tavak partján, homokos-iszapos nyers üledékeken stb. is megtalálható. Kövek, fadarabok alatt, kavicsok között, víz által partra sodort uszadékban stb. fordul elő. Gnypeta rubrior Tottenham, 1939 - vöröses cingárholyva 1.1. Kapolcs: Eger-víz, 1971. VII. 9, TL.; Kapolcs: Kálomisz-tó, 1971. VII. 9, TL. Előfordul a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon, a magasabb régiókban azonban ritka vagy hiányzik. Álló- és folyóvizek partján - pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött talajokon -, mocsarakban, lápokban, nedves réteken, nedves legelőkön, szikeseken, ritkán vizes-nedves erdőkben stb. él. Leginkább vizes-nedves növényi törmelékben található. Thinonoma atra (Gravenhorst, 1806) - selymes cingárholyva I. 3. Tapolca (Kuthy 1897). Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság lakója. Többnyire álló- és folyóvizek parti zónájának, alacsony árterének üledékein, áradmányain fordul elő, megtalálható azonban időszakosan felázott, elöntött mocsári és réti talajokon is. Többnyire gyepes élőhelyeken (pl. mocsarakban, réteken), ritkán égeres mocsárerdőkben, tölgy-kőrisszil ligetekben stb. akadhatunk rá. Vizes-nedves növényi törmelékben él. Ischnopoda umbratica (Erichson, 1837) - bronzfényű cingárholyva II. 2. Csesznek: Cuha-hegy, 1957. IV. 30, PaJ. II.6. Vértessomló: Szép Ilonka forrás, egyelés, 2000. V. 13, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság folyóvizei mentén. A friss vízzel átitatott, homokos-iszapos talajú, árnyas, párás élőhelyeket kedveli. Többnyire ligeterdőkben fordul elő, de a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken, illetve árnyékos helyeken patakmenti mocsarakban, magaskórós réteken stb. is megtalálható. Vizes-nedves növényi törmelékben él. Tachyusa coarctata Erichson, 1837 - karcsú cingárholyva 1.3. Tapolca (Kuthy 1897).