Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Eplény, rostálás, 1982. III. 6, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 25, TL.; Fenyőfő: Kék­hegy, rostálás, 1983. I. 16, SzD.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Porva, ros­tálás, 1983. I. 15, PA. 11.3. Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA. Megtalálható a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A vizes-nedves erdők jellemző faja, előfordul azonban - főleg a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájakon - üde erdőkben, illetve vizes, nedves és üde gyepekben is. Nagyobb számban elsősorban vizes-nedves avarban található, nem ritka azonban más növényi eredetű törmelékben sem. Geostiba (Sipalotricha) gyorffyi (Bernhauer, 1929) - apró humuszholyva II.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Bakonyszücs: Kőris-hegy, 650 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, kövek alól, 1992. IV. 18, ÁL.; Bakonyszücs: Kőris­hegy, 700 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, kövek alól, 1994. IV. 30, ÁL.; Bakonyszücs: Odvas-kő-barlang, 1992. III. 8, PA.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. A Kárpát-medencében csak Magyarországról ismert, lehetséges azonban, hogy még Szlovákiában, esetleg Ukrajnában és Romániában is előfordul. Hazánkban a Bakonyból, a Budai-hegységből, a Bükkből és a Zempléni-hegységből mutatták ki, valószínű azon­ban, hogy középhegységeinkben másutt is megtalálható. Rendszerint sziklai bükkösök­ben, sziklai sztyepperdőkben (kivételesen bokorerdőkben), köves-sziklás talajú bükkö­sökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben stb. fordul elő, elvétve azonban he­gyi réteken, sziklagyepekben (ritkán pusztagyepekben) stb. is megtalálható. Többnyire fűgyökerek között, kövek alatt, ritkán vastagabb avarréteg vagy más növényi törmelék alatt akadhatunk rá. Liogluta alpestris (Heer, 1839) [Homalota nitidula Kraatz, 1856] - fényeshátú hu­muszholyva II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 1997. V. 12, KCs. A Kárpát-medence magashegységeiben sokfelé megtalálható - a hűvösebb, csapadé­kosabb éghajlatú vidékeken az alacsonyabb régiókba is leereszkedik - hazánkból azon­ban csupán egyetlen megbízható adata ismert. (A korábban közzétett adatok téves meg­határozáson alapulnak, illetve a bizonyító példányok hiányában nem ellenőrizhetők, kétesek.) Jobbára nedves-üde erdőkben (lucosokban, bükkösökben stb.) akadhatunk rá, de vizes-nedves erdőkben sem ritka. A magasabb régiókban gyepekben is előfordul. Leginkább avarban és más növényi eredetű törmelékben akadhatunk rá. Liogluta granigera (Kiesenwetter, 1850) [Aleochara crassicornis Gyllenhal, 1827] - avarlakó humuszholyva 1.1. Lovas: Malom-völgy, patak mellett, talajcsapdázás, 2000. X. 18, KCs. I. 3. Keszthely, 2000. X. 6, KoE.; Sümeg: Sarvaly, 2000. IX. 26, KoE.; Vállus: Bü­döskút, lótrágyából, 1964. V. 27, PaJ.; Vállus: Láz-tető, 1964. V. 28, PaJ. ILI. Pula: Náci-hegy, 1964. VII. 22, PaJ. II. 2. Bakonyjákó: Laposok, 1965. X. 25-29, PaJ.; Farkasgyepű, Fagetum sylvati­cae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. III. 21-V. 9, 1975. V. 9-VI.

Next

/
Oldalképek
Tartalom