Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

11.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Eplény, rostálás, 1982. III. 6, PA.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 25, TL.; Fenyőfő: Kékhegy, rostálás, 1983. I. 16, SzD.; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Porva, rostálás, 1983. I. 15, PA. 11.3. Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA. Megtalálható a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A vizes-nedves erdők jellemző faja, előfordul azonban - főleg a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú tájakon - üde erdőkben, illetve vizes, nedves és üde gyepekben is. Nagyobb számban elsősorban vizes-nedves avarban található, nem ritka azonban más növényi eredetű törmelékben sem. Geostiba (Sipalotricha) gyorffyi (Bernhauer, 1929) - apró humuszholyva II.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Bakonyszücs: Kőris-hegy, 650 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, kövek alól, 1992. IV. 18, ÁL.; Bakonyszücs: Kőrishegy, 700 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, kövek alól, 1994. IV. 30, ÁL.; Bakonyszücs: Odvas-kő-barlang, 1992. III. 8, PA.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. A Kárpát-medencében csak Magyarországról ismert, lehetséges azonban, hogy még Szlovákiában, esetleg Ukrajnában és Romániában is előfordul. Hazánkban a Bakonyból, a Budai-hegységből, a Bükkből és a Zempléni-hegységből mutatták ki, valószínű azonban, hogy középhegységeinkben másutt is megtalálható. Rendszerint sziklai bükkösökben, sziklai sztyepperdőkben (kivételesen bokorerdőkben), köves-sziklás talajú bükkösökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben stb. fordul elő, elvétve azonban hegyi réteken, sziklagyepekben (ritkán pusztagyepekben) stb. is megtalálható. Többnyire fűgyökerek között, kövek alatt, ritkán vastagabb avarréteg vagy más növényi törmelék alatt akadhatunk rá. Liogluta alpestris (Heer, 1839) [Homalota nitidula Kraatz, 1856] - fényeshátú humuszholyva II.7. Oroszlány: Majki-hegy, 1997. V. 12, KCs. A Kárpát-medence magashegységeiben sokfelé megtalálható - a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken az alacsonyabb régiókba is leereszkedik - hazánkból azonban csupán egyetlen megbízható adata ismert. (A korábban közzétett adatok téves meghatározáson alapulnak, illetve a bizonyító példányok hiányában nem ellenőrizhetők, kétesek.) Jobbára nedves-üde erdőkben (lucosokban, bükkösökben stb.) akadhatunk rá, de vizes-nedves erdőkben sem ritka. A magasabb régiókban gyepekben is előfordul. Leginkább avarban és más növényi eredetű törmelékben akadhatunk rá. Liogluta granigera (Kiesenwetter, 1850) [Aleochara crassicornis Gyllenhal, 1827] - avarlakó humuszholyva 1.1. Lovas: Malom-völgy, patak mellett, talajcsapdázás, 2000. X. 18, KCs. I. 3. Keszthely, 2000. X. 6, KoE.; Sümeg: Sarvaly, 2000. IX. 26, KoE.; Vállus: Büdöskút, lótrágyából, 1964. V. 27, PaJ.; Vállus: Láz-tető, 1964. V. 28, PaJ. ILI. Pula: Náci-hegy, 1964. VII. 22, PaJ. II. 2. Bakonyjákó: Laposok, 1965. X. 25-29, PaJ.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. III. 21-V. 9, 1975. V. 9-VI.