Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

hatunk rá. Bomló növényi anyagokon található, legtöbbször hangyák (főleg Lasius fajok) társaságában. Zyras (Pella) limbatus (Paykull, 1789) - szegélyes hangyászholyva 1.1. Vászoly, 1978. IV. 24., PA. II.7. Oroszlány: Gesztesi-patak, 2001. III. 16., KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. Mindenekelőtt a nedves-üde talajokat kedveli. Legtöbbször erdőkben akadhatunk rá, megtalálható azonban (elsősorban vizes-nedves környezetben) fátlan élőhelyeken is. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt), illetve kövek, fadarabok stb. alatt fordul elő, legtöbbször hangyák (főleg Lasius fajok) társaságában. [Zyras (Pella) lugens (Gravenhorst, 1802) - fakó hangyászholyva] -. Keszthely: Kis-Balaton, talajcsapdázás, 2000. V. 24-VI. 1, TA. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain. A nedves-üde talajokat kedveli, és többnyire erdőkben fordul elő. Bomló növényi anyagokon található, legtöbbször hangyák (főleg Lasius fajok) társaságában. Zyras (Pella) similis (Markel, 1844) - kis hangyászholyva 1.2. Veszprém: Gulya-domb, taplóból, 1962. IV. 10, PaJ. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Elsősorban nedves-üde erdőkben él, de nedvesebb környezetben fátlan élőhelyeken is megtalálható. Bomló növényi anyagokon fordul elő, legtöbbször hangyák (főleg Lasius fajok) társaságában. Zyras (Pellochromonia) ruficollis (Grimm, 1845) - ékes hangyászholyva 1.1. Salföld, 1995. V. 1, HH. Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájain fordul elő szórványosan. Az Alföld és a Kisalföld száraz, erdötlen területein valószínűleg hiányzik. Elsősorban nedves-üde erdők lakója, megtalálható azonban nedves-üde gyepekben is. Bomló növényi anyagokon (pl. avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Jobbára hangyák (Liometopum microcephaluni) társaságában fordul elő. Lomechusini (Fleming, 1821) - pamacsosholyvák Lomechusa emarginata (Paykull, 1789) - dudoros pamacsosholyva 1.2. Balatonalmádi, park, Malaise-csapda, 1973. VI. 28, ??. II.4. Fenyőfő: Mély-árok-fenyves, 250 m, Festuco-Pinetum sylvestris, hangyabolyból, 1994. IV. 30, ÁL. Az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Elsősorban a nedves-üde talajokat kedveli, de a vízi, illetve a szélsőségesen száraz élőhelyek kivételével csaknem mindenütt megtalálható. Meleg, száraz éghajlatú vidékeken leginkább erdőkben vagy nedves-üde gyepekben akadhatunk rá. Tavasszal és nyáron rendszerint a Formica fusca, ősszel és télen pedig Myrmica fajok (pl. M. scabrinodis) fészkében fordul elő, néha azonban más hangyák (Formica sanguinea, Polyergus rufescens, Lasius fajok) társaságában is megtalálható. Hangyafészkek környékén nem egyszer avarban, kövek, fadarabok stb. alatt is ráakadhatunk, rajzó példányai pedig az alacsony növényzetre is felmásznak.