Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

cae], talajcsapdázás, 1975. III. 21-V. 9, 1975. V. 9-VII. 10, 1975. VI. 9-VII. 10, 1975. VII. 10-VTII. 11, 1975. VIII. 11-IX. 11, 1975. IX. 11-X. 13, 1975. X. 13-XI. 10, 1975. XI. 10-XII. 9, 1975. XII. 9-1976. IV. 9, 1975. XII. 9-1976. IV. 19, 1976. IV. 19-V. 24, 1976. V. 24-VI. 25, 1976. VI. 25-VII. 23, 1976. VII. 23-IX. 5, 1976. IX. 3-X. 11, 1976. X. 11-XI. 9, 1976. XI. 9-1977. III. 23, 1977. III. 23-V. 3, 1977. V. 3-VI. 6, 1977. VI. 6-VII. 8, 1977. VII. 8-VIII. 8, 1977. VIII. 8-X. 19, 1977. X. 19-XI. 24, 1977. XI. 24- 1978. IV. 1, 1977. XI. 24-1978. V. 12, 1978. V. 12-VI. 9, 1978. VI. 9-VII. 17, 1978. VI. 9-IX. 27, 1978. VII. 17-VIII. 14, 1978. VIII. 14-IX. 27, 1978. IX. 27-X. 17, 1978. IX. 27-X. 27, 1978. X. 27-XI. 24, 1979. V. 12-VII. 14, 1979. V. 23-VII. 12, 1979. V. 25-VII. 12, TL.; Fenyőfő: Kisszépalmapuszta, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Ugod: Gerence-völgy, 1957. IV. 18, PaJ. 11.3. Balinka: Gaja, rostálás, 1981.1. 3, PA. és RL; Balinka: Kisgyónbánya, rőzsekötegből, 1981. VI. 28, PA.; Isztimér: Burok-völgy, 1980. VII. 6, PA. 11.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17—VII. 22, KCs. és MoO. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. A magasabb régiókban ritkább, az alacsonyabb területeken egyike a legközönségesebb holyvafajoknak. Álló- és folyóvizek mentén, friss vízzel időnként elöntött, sűrű növényzettel benőtt talajokon általában tömegesen található, de változó vízjárású, időnként kiszáradó élőhelyeken sem ritka. Erdei állat, előfordul azonban gyepekben (mocsarakban, nedves réteken, nedves legelőkön stb.) is. Nedves növényi anyagokon (pl. avarban, elhalt fák korhadékában, víz által partra sodort uszadékban), illetve kövek, fadarabok stb. alatt található. Ocalea rivularis Miller, 1852 - hegyi partfutóholyva II.2. Bakonyszentlászló: Hódos-ér, avarból rostálva, 1958. II. 14, PaJ.; Csesznek: Cuha-hegy, avarból futtatva, 1957. IV. 30, PaJ.; Hárskút, patakpart, 1997. VII. 23, KCs. 11.7. Oroszlány: Majkpuszta, erdei patak, 1994. VII. 9, KCs.; Oroszlány: Pénzes-forrás, 1994. VII. 9, KCs. A hegyvidék és a dombvidék égerligeteinek jellemző állata. Friss vízzel öntözött élőhelyeken, források, patakok közelében fordul elő. Vizes talajra hullott falevelek, gallyak között, kövek, fadarabok alatt, víz által partra sodort uszadékban stb. található. Parocyusa longitarsis (Erichson, 1839) [Aleochara attenuata Stephens, 1832; Homalota femoralis Heer, 1839] - szúnyoglábú partfutóholyva I. 1. Balatonfüred, 1977. V. 23, ÁL. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója, az Alföldön és a Kisalföldön azonban csak a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a nagyobb folyók árterületén ismert néhány lelőhelye. Árnyas, párás élőhelyeken, többnyire ligeterdőkben akadhatunk rá. Általában nagy számban található folyóvizek partján és alacsony árterén, friss vízzel átitatott vagy szárazodó, gyér növényzettel benőtt, homokos-iszapos nyers hordalékokon. Kavicsok között, kövek, fadarabok alatt, durvább növényi törmelékben, ritkán vizes avarban, mohában stb. fordul elő. Parocyusa rubicunda (Erichson, 1837) - vöröses partfutóholyva 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 1998. X. 19, KCs. II. 6. Gánt: Vérteskozma, 1980. VI. 15, PA.