Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

ként a síkságon is előfordul, itt azonban már kifejezetten ritka. Az Alföldön és a Kisalföldönjobbára csak vizes, nedves és üde erdőkben (többnyire folyómenti ligetekben) él. Életmódja az előző fajéhoz hasonló. Oxypoda (Baeoglena) praecox Erichson, 1839 - berki pudvaholyva 11.2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA. 11.3. Balinka, rostálás, 1982.1. 10, PA. és RL; Balinka, rostálás, 1983. XI. 13, PA.; Balinka: Gaja, rostálás, 1981. I. 3, PA. és RL Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Elsősorban vizes, nedves és üde erdőkben gyakori, megtalálható azonban szárazabb erdőkben, néha vizes-nedves gyepekben is. Bomló szerves anyagokon (avarban, kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban, szénatörmelékben stb.) él. Oxypoda (Demosoma) annularis (Mannerheim, 1830) [Oxypoda cingulata Mannerheim, 1830] - öves pudvaholyva II.2. Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. XII. 9-1976. IV. 9, 1976. IV. 9, 1977. ILI. 23-V. 3, 1977. X. 19-XI. 24, TL.; Fenyőfő: Kék-hegy, rostálás, 1982. XI. 1, PA. és RL; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7., PA. és RL; Porva, rostálás, 1982. XII. 12, PA. és SzD.; Porva, rostálás, 1983. I. 15, PA. IIA Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót: Sertéstói-dűlő, almáskert, talajcsapdázás, 2000. XI. 2, KCs. A hegyvidék jellemző állata. Helyenként - elsősorban az ország hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú nyugati felében - a dombvidékre, sőt a síkságra is leereszkedik, az alacsonyabb területeken azonban mindenütt nagyon ritka. Inkább erdei állat - rendszerint köves, sziklás hegyoldalak, gerincek, tetők, karsztos fennsíkok erdeiben (sziklai bükkösökben, szurdokerdőkben, sziklai sztyepperdőkben, ritkábban gyertyános tölgyesekben, kivételesen bokorerdőkben stb.) fordul elő -, a magasabb régiókban azonban hegyi réteken, sziklagyepekben (ritkán pusztagyepekben) stb. is megtalálható. Főképpen bomló növényi anyagokon (pl. avarban, fűgyökerek között, hangyafészkek törmelékében), illetve kövek, fadarabok stb. alatt él. Oxypoda (Demosoma) flavicornis Kraatz, 1856 [Oxypoda amoena Fairmaire et Laboulbène, 1856] - rövidcsápú pudvaholyva II.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], 1975. XII. 9-1976. IV. 9, TL. Megtalálható a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon, a magasabb régiókban azonban többnyire ritka. Az erdős vidékek állata, de nem kifejezetten erdőlakó faj. Fás és fátlan élőhelyeken egyaránt megtalálható (mindenütt elsősorban nedves-üde, árnyas, párás környezetben). Bomló növényi anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában, fűgyökerek között, hangyafészkek törmelékében, humuszban, komposztban stb.) él. Oxypoda (Demosoma) haemorrhoa (Mannerheim, 1830) - rozsdaszínű pudvaholyva I. 2. Sóly (Kuthy 1897). II. 2. Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RL; Eplény, tölgyfa tövéből rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RL; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL II.3. Balinka: Kisgyónbánya, rostálás, 1986. XI. 23, PA.; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA.