Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

I. 3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs. II. 2. Bakonybél: Szömörke, rostálás, 1983. XI. 12, PA.; Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és Rl. II.7. Vértessomló: Itató-dűlő, bányató, 1998. II. 16, KCs. Megtalálható a hegyvidék, a dombvidék és a síkság vizes, nedves és üde erdeiben. Avarban, dögön, elhalt fák korhadékában, gombák rothadó termőtestén, kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban, rothadó növényi maradványokon stb. fordul elő. Oxypoda (Oxypoda) opaca (Gravenhorst, 1802) - sötét pudvaholyva 1.1. Ábrahámhegy, 1979. VI. 5, RI.; Mindszentkálla: Öreghegy, 1992. III. 1, RL; Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436). I. 3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. V. 2-27, SZs. II. 2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 1988. VI. 11, RL; Eplény, szalmakazal alól rostálva, 1977. XII. 5, PA. és RL; Olaszfalu, rostálás, 1981. II. 7, PA. és RL; Porva: Szépalmapuszta, 1984. VI. 11, 1988. VI. 11, RL 11.3. Balinka: Gaja, rostálás, 1981.1. 3, PA. ésRL; Várpalota: Pétfürdő, szalmakazal alól, 1977. XII. 5, PA. 11.4. Bakonygyirót (Balog és társai 2003); Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2001. IV. 6, KCs.; Bakonygyirót: Sertéstói-dülő, almáskert, talajcsapdázás, 2001. IV. 6, KCs. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság nedves-üde erdeinek lakója. A magasabb régiókban, illetve a száraz éghajlatú, erdőtlen vidékeken ritkább, az alacsonyabb területeken közönséges. Néha megtalálható gyepekben is. Bomló szerves anyagokon, elsősorban növényi törmelékben (avarban, elhalt fák korhadékában, komposztban stb.) él. Oxypoda (Oxypoda) spectabilis Markel, 1844 - termetes pudvaholyva EI.2. Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. XI. 10-XII. 9, 1976. IV. 19-V. 24, 1976. XI. 9-1977. III. 23, 1977. XI. 24-1978. IV. 1, TL. A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájainak lakója. Leginkább nedves-üde erdőkben akadhatunk rá, megtalálható azonban vizes-nedves, illetve üde-száraz erdőkben, néha nedves-üde gyepekben is. Többnyire borz- és rókavárakban, egérjárta avarban, kisemlősök fészkében, járataiban stb. fordul elő, de bomló, rothadó szerves anyagokon (dögön, elhalt fák korhadékában, gombák rothadó termőtestén, rothadó növényi maradványokon stb.) is gyűjthető. Oxypoda (Oxypoda) vittata Markel, 1842 - sujtásos pudvaholyva II.2. Eplény, rostálás, 1982. I. 31, PA. és RL; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1976. V. 24-VI. 25, 1976. X. 11-XI. 9, 1978. IX. 27-X. 27, 1978. X. 27-XI. 24, TL. II.6. Szár: Fáni-völgy, 250 m, Corydali-Aceretum pseudoplatani, Armillariella melfea-ról, 1992. X. 27, ÁL. Elterjedt a hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon. Elsősorban vizes, nedves és üde erdőkben fordul elő. Avarban és más növényi eredetű törmelékben, illetve dögön, gombák rothadó termőtestén, rothadó növényi maradványokon stb. él. Oxypoda (Sphenoma) abdominalis (Mannerheim, 1830) - vöröses pudvaholyva 1.1. Tihany, 1941. V. 15, KZ. és SzV. (Székessy 19436).