Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

A hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdős tájait lakja. Inkább erdei állat, de fátlan élőhelyeken is megtalálható. Általában kisemlősök (Microtus, Mus, Talpa stb.) fészkében, járataiban él, de bomló szerves anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb.) is előfordul. Aleochara (Ceranota) ruficornis Gravenhorst, 1802 - vörös fürkészholyva 11.2. Bakonyszücs: Kőris-hegy, 600 m, Daphno-Fagetum sylvaticae, kövek alól, 1992. IV. 18, ÁL.; Farkasgyepű, Fagetum sylvaticae [Daphno-Fagetum sylvaticae], talajcsapdázás, 1975. V. 9-VI. 9, 1977. VI. 6-VII. 8, 1978. V. 12-VI. 9, 1979. V. 25-VII. 12, TL.; Hárskút: Ráktanya, felhagyott almáskert, 2003. V. 2-30, KCs. II.4. Bakonygyirót, erdő, talajcsapdázás, 2000. V. 18, KCs. II.6. Vértessomló: Szarvas-kút, talajcsapdázás, 2000. VI. 17, 2000. VI. 17-VII. 22, KCs. és MoO. A hegyvidék nedves-üde erdeinek jellemző állata. Országunk hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékein - többnyire nagyobb folyóvizek mentén - az alacsonyabban fekvő területekre is leereszkedik, a dombvidéken, illetve a síkságon azonban már nagyon ritka. Bükkösökben, szurdokerdőkben, gyertyános tölgyesekben, keményfaligetekben stb. él. Rendszerint kisemlősök (Microtus, Mus, Talpa stb.) fészkében, járataiban fordul elö, de bomló szerves anyagokon (avarban, elhalt fák korhadékában és leváló kérge alatt, komposztban, rothadó növényi maradványokon stb.) is megtalálható. Oxypodini (Thomson, 1859) - pudvaholyvák Haploglossa marginalis (Gravenhorst, 1806) - odúlakó pudvaholyva 11.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 1999. VII. 6, 1999. VII. 21, SzCs. Előfordul az alacsonyabb hegyvidék, a dombvidék és a síkság erdeiben. Elsősorban fák odvában fészkelő madarak és emlősök fészkének hulladékain él, ráakadhatunk azonban a szabadban is (leginkább ragadozó, hal- vagy dögevő madarak fészkében, fészkelőtelepeinek környékén). Néha kisemlősök föld alatti fészkében, járataiban is megtalálható. Haploglossa puncticollis (Stephens, 1832) [Aleocharapulla auct, nec Gravenhorst, 1802; A. villosula Stephens, 1832] - fészeklakó pudvaholyva II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2000. IV. 17, SzCs. Elterjedése, környezeti igénye és életmódja az előző fajéhoz hasonló. Crataraea suturalis (Mannerheim, 1830) - szegélyes pudvaholyva 1.2. Sóly (Kuthy 1897). 1.3. Keszthely, búzaföld, talajcsapdázás, 1995. IV. 10-V. 2, SZs. II.3. Bakonykúti, fénycsapdázás, 2000. V. 14, 2001. VIII. 8, SzCs. IIA Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RL A hegyvidéken, a dombvidéken és a síkságon mindenütt megtalálható, a magasabb régiókban azonban ritkább. Inkább erdei állat, de néha fátlan élőhelyeken is előfordul. Bomló növényi anyagokon (avarban, istállók alomjában, kisemlősök fészkében és föld alatti járataiban, komposztban, szénatörmelékben stb.) él. Stichoglossa semirufa (Erichson, 1839) - fanedvkedvelő pudvaholyva II. 1. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Kuthy 1897).