Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Megtalálható álló- és folyóvizek partján, mocsarak, lápok, rétek, nedves legelök, vizes-nedves erdők stb. időszakosan felázott, elöntött talaján. Kövek, fadarabok alatt, nedves növényi törmelékben stb. él. [Stenus (Tesnus) nigritulus Gyllenhal, 1827 - feketés szemesholyva] -. Keszthely: Kis-Balaton, talajcsapdázás, 2000. V. 5-12, TA. Szórványosan fordul elő a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. Rendszerint árnyas, párás környezetben, kiterjedtebb állóvizek, holtágak, tavak partján akadhatunk rá. Egész évben vizes-nedves - pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött -, iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt talajokon, mocsarakban, lápokban él. Elvétve vizes-nedves erdőkben is előfordul. Többnyire vizesnedves növényi törmelékben, víz által partra sodort uszadékban stb. található. Stenus (Hypostenus) cicindeloides (Schaller, 1783) - patakjáró szemesholyva [cingolányholyva] 1.1. Balatoncsicsó: Herendi-kút, 1999. VII. 6, KCs.; Felsőörs: Malom-völgy, patakpart, parttaposás, 1996. VII. 11, KCs.; Felsőörs: Malom-völgy, sasos, parttaposás, 2000. VI. 13, KCs.; Paloznak: Tücsök-kút, 1996. VII. 4, KCs.; Pécsely, tópart, 1998. V. 29, KCs. 1.2. Balatonalmádi, 1976. VI. 15, KG. ILI. Öcs: Nagy-tó, egyelés, 2002. VI. 12, KCs.; Pula: Kis-Sás-tó, egyelés, 2002. VI. 12, KCs. IIA Szápár, rostálás, 1981. II. 8, PA. és RI. II.5. Pannonhalma: Jánosháza, tómeder, 1997. VI. 4, KCs. II.7. Oroszlány: Gesztesi-patak, 1995. XII. 9, 1996. X. 15, 1997. V. 12, 1997. VIII. 24., KCs.; Oroszlány: Majki-tavak, 1997. VI. 24, KCs. A hegyvidéken és a dombvidéken elterjedt és gyakori, a csapadékosabb éghajlatú országrészekben a síkságon is sok lelőhelye ismert, az Alföld és a Kisalföld szárazabb éghajlatú területein azonban csak a nagyobb folyók mentén, illetve a kiterjedtebb mocsárés lápvidékeken fordul elő igen szórványosan. A tápanyagokban szegény vagy közepesen gazdag (oligo- vagy mezotróf), tiszta, friss vizű tavak, tócsák, lassú folyású patakok jellemző állata. Patakmenti mocsarakban, magassásosokban, forráslápokban stb. él; kivételesen láp- és ligeterdők kevéssé árnyékolt, dús növényzettel benőtt vízfolyásai mentén is előfordul. A sekély vízben gyökerező alacsony növényzeten vadászik, a víz leapadása, kiszáradása esetén pedig a talajon felhalmozódott vizes-nedves növényi törmelékben található. Stenus (Hypostenus) fornicatus Stephens, 1833 - kétéltű szemesholyva 1.3. Gyenesdiás (Székessy 1940). II.7. Oroszlány: Gesztesi-patak, 1995. III. 24, KCs. Elterjedt a hegyvidék, a dombvidék és a síkság hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú erdős tájain. Az Alföld és a Kisalföld szárazabb éghajlatú területein jobbára csak a nagyobb folyók mentén, illetve a kiterjedtebb mocsár- és lápvidékeken fordul elő igen szórványosan. Nem viseli el sem a kiszáradást, sem a túlzott felmelegedést. A mi éghajlati viszonyaink között többnyire pangóvizes, tőzeges talajok, árnyas, párás élőhelyek (lápok, láprétek, láperdők stb.) lakója; mocsarakban, réteken, ligeterdőkben stb. nálunk