Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

A fajok felsorolása

II.5. Pannonhalma: Jánosháza, mesterséges tó, 1997. IV. 24, KCs. II.7. Vértessomló: Itató-dűlő, bányató, 1998. V. 3, KCs.; Vértessomló: Vértessomlói­tó, 1996. IV. 27, KCs. IV. Balatonalmádi: Balaton, 2000. V. 16, KCs. Megtalálható a hegyvidéken (inkább csak az alacsonyabb régiókban), a dombvi­déken és a síkságon. Állóvizek (ritkábban folyóvizek) mentén, pangóvizes vagy időn­ként friss vízzel elöntött, iszapos, agyagos vagy tőzeges, sűrű növényzettel benőtt ta­lajokon (mocsarakban, magassásosokban, lápokban, réteken, nedves legelőkön, láp- és ligeterdőkben stb.) fordul elő. Nedves növényi anyagok között (avarban, korhadt fában, víz által partra sodort uszadékban stb.) él. Tetartopeus scutellaris (Nordmann, 1837) - réti mocsárholyva 1.1. Zánka (Székessy 1943a); Zánka, 1902. VII, CsE. (Tóth 1982a; Horváth 1998). Szórványosan fordul elö az alacsonyabb hegyvidéki, a dombvidéki és a síksági er­dős tájakon. Nálunk mindenütt nagyon ritka. Az Alföldön és a Kisalföldön (az erdős puszták övében) a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú peremvidékeken, illetve a na­gyobb folyók árterületén ismert egy-két lelőhelye. Állóvizek (ritkábban folyóvizek) mentén, pangóvizes vagy időnként friss vízzel elöntött, iszapos vagy agyagos, sűrű növényzettel benőtt talajokon (mocsarakban, magassásosokban, réteken, nedves legelő­kön, ligeterdőkben stb.) fordul elő. Nedves növényi anyagok között él. Tetartopeus terminatus (Gravenhorst, 1802) - lápi mocsárholyva I. 1. Csopak, fénycsapdázás, 1977. VII. 10, HS.; Nemesgulács, fénycsapdázás, 1977. V. 20, HS. II. 1. Öcs: Nagy-tó, egyelés, 2002. V. 15, KCs. Elterjedt az alacsonyabb hegyvidéki régiókban, a dombvidéken és a síkságon. Ár­nyas, párás élőhelyeken, többnyire pangóvizes, tőzeges talajokon (lápokban, lápréteken, láperdőkben stb.) fordul elő, de a hűvösebb, csapadékosabb éghajlatú vidékeken időn­ként friss vízzel elöntött, homokos-iszapos talajú élőhelyeken, pl. ligeterdőkben is meg­található. Az alacsony növényzeten vagy a talajon, vizes-nedves növényi törmelékben akadhatunk rá. Dolicaonini (Casey, 1905) [Gnatimenitos Solier, 1849] - pocsolyaholyvák Leptobium gracile (Gravenhorst, 1802) [Lathrobium biguttulus Lacordaire, 1835] ­kétfoltos pocsolyaholyva [kétfoltos turzásholyva] 1.1. Kővágóörs, 1978. IV. 4, PA.; Tihany (Székessy 1943a); Tihany, 1934. V. 14, SzV. (Székessy 19436; Tóth 1982a; Horváth 1998). I. 3. Lesenceistvánd: Uzsa-Erdésztelep, 1963. VI. 4, PaJ. ILI. Nagyvázsony (Hopffgarten 1876; Tóth 1982a). II. 2. Zirc (Kuthy 1897; Székessy 1943a; Tóth 1982a). Elterjedt a hegyvidék alacsonyabb régióiban, a dombvidéken és a síkságon. A me­leg, száraz éghajlatú vidékek jellemző állata. Változó vízjárású - tavasszal és ősszel vi­zes-nedves, nyáron azonban kiszáradó - élőhelyeken (pl. egykori árterületeken, sekély tavak, pocsolyák gyér növényzettel benőtt homokos-iszapos partján és szárazodó med­rében, réteken, szikeseken, nedves legelőkön) fordul elő. Fűgyökerek között, kövek, fa­darabok stb. alatt, szárazodó trágyában, szénatörmelékben stb. él.

Next

/
Oldalképek
Tartalom